Századok – 1994
Történeti irodalom - Jemnitz János: Léon Blum 1872–1950 (Ism.: Harsányi Iván) II/456
456 TÖRTÉNETI IRODALOM 456 Nem vállalkozhatunk az összes tanulmány ismertetésére, így a továbbiakban csak a kelet-európai elemzéseket tekintjük át. Ennek az ad aktualitást, hogy — mint a kötet jó néhány tanulmánya kimutatta — a társadalmi átalakulások során a „nőkérdés" mindig előtérbe kerül. Különösen igaz ez, ha arra gondolunk, hogy az ún. átmenet időszakában a nők helyzetét vizsgáló tanulmányok száma ugrásszerűen nőtt. Az NDK- beli nők történetét elemző szerzők: Petra Ranzsch, Ulrika Uitz, a lipcsei egyetem kutatói áttekintik a nők társadalmi pozícióját kutató keletnémet történetírást A forradalmi szocialista hagyományokban gazdag társadalomtudomány egyértelműen a munkásnők kutatására koncentrált. A tanulmány közli az e témában készített, de még nem publikált doktori és kandidátusi értekezések jegyzékét is. A Rosa Luxemburg és Clara Zetkin nevével fémjelzett irányzat kutatása állami támogatottságot is élvezett. Ennek is köszönhető, hogy a kutatási kereteket óvatosan ki tudták szélesíteni az ideológiailag veszélytelenebb koraközépkor felé, és éppen Ulrika Uitz a szerzője a megjelenés időpontjában még nyomtatás alatt lévő „Nők a középkori városban" című kötetnek. Andrea Feldman, a zágrábi Munkásmozgalomtörténeti Intézet szerzője aktívan részt vett az első zágrábi feminista csoportok szervezésében. Tanulmányában leíija azt a folyamatot, hogyan jutottak el a kutatók a hagyományos társadalomtörténeti kérdésfeltevéstől a 80-as évek elejére a „nyugati" megközelítések alapján végzett empirikus kutatómunkához. A nókérdést kiélezi Jugoszlávia szétesésének problémája, és az ehhez kapcsolódó etnikai problémák. A kelet-európai országok és a Szovjetunió nőtörténelmét részletes bibliográfia foglalja össze, amely Mary F. Zirin (UCLA, USA) munkája. A munka nagyobb része a szovjet nőmozgalommal és a művésznőkkel foglalkozó tanulmányok, könyvek bibliográfiája. Ez az alapos gyűjtés még fájóbbá teszi a hiányt, amit az okoz, hogy a kötetből hiányzik a szöveges elemzés az orosz nőmozgalomról, pedig ha van népszerű ága a nőtörténelem kutatásának, akkor az orosz nő történelme az. Nemcsak azért, mert az orosz emigráció számtalan jelentős kézikönyvet produkált erről a témáról, hanem azért is, mert az NDK gyakorlatához hasonlóan a forradalmi nőmozgalom kutatása jelentős állami támogatásban részesült, s így kiemelten kutatható témává vált. A Kelet-Európa történetével foglakozó történelmi folyóiratok is gyakrabban közöltek tanulmányt a nők történetéről, mint a nyugat-európai jóhírű történelmi folyóiratok. A kelet-európai országokról elsősorban az angol nyelvű irodalom szerepel a felsorolásban. Az összeállító nem tudta legyőzni a nyelvi korlátok és az akkor még létező Vasfüggöny korlátait. A volt NDK huszonegy, Jugoszlávia huszonhét címmel szerepel, míg Bulgária hárommal, Csehszlovákia nyolccal, Lengyelország tizenhárommal. Magyarországról csak egy angol nyelvű publikációt találunk a listában. Magyarország alulreprezentáltsága azért is fájó, mert itt is születtek áttekintő munkák, igaz, főleg magyar nyelven. Ez a kötet fontos helyzetjelentés, mely gazdag jegyzetanyagával, bibliográfiájával hasznos segítség lehet az ebben az ellentmondásos elfogadottságú tudományágban elszigetelten dolgozó magyar kutatóknak, és a hagyományos társadalomtörténetet művelőinek egyaránt. Pető Andrea JEMNITZ JÁNOS LÉON BLUM 1872-1950. Poätikai életrajz Budapest, 1993. Napjaink életrajzi és önéletrajzi irodalma, legalábbis az, ami a könyvkiadásban megjelenik belőle, bámulatosan tarka. Kalandorok, popzenészek, diktátorok, hadvezérek, híres nőcsábászok, leginkább pedig a morális értékek listáján újra emelkedőben lévő konzervatfv-autoritatív, vagy az ugyanezen a listán lecsúszóban lévő forradalmi-autoritatív személyiségek vetélkednek a megszaporodott, de áttekinthetetlenné aprózódott kiadói vállalkozások jóindulatáért. Jemnitz könyve több vonatkozásban is kirí ebből a környezetből. Témaválasztása szerint azért, mert a politikus, akinek az ábrázolására vállalkozott, napjaink egyik túlnyomórészt elparentált speciese, a munkásmozgalmi vezető kategóriájába tartozik, még ha maga azoknak az értelmiségieknek az egyike is, akik a munkásság szervezkedéseiben a negyedik rend születésének pillanatától mindig jelen voltak.
