Századok – 1994
Történeti irodalom - Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Epizódok az orosz pánszlávizmus történetéből. (Ism.: Diószegi István) II/440
440 TÖRTÉNETI IRODALOM 440 táblán a teljes kürt méretaránya bizonyosan téves, helyesen: kb. 3:4), és hiányosságai mellett (pl. Abb. 1S.2: Kat. 66), sokkal zavaróbb, hogy az idézett lelőhelyeknél legtöbbször nem a sírszám szerepel, hanem a lelet közlője, esetleg közlési helye. A szövegben korrektül szerepelnek ugyan a hivatkozott sírok, de egy, a forráshelyeket feltüntető melléklettel használhatóbbá lehetett volna tenni az ábrákat. A fekete-fehér tábláknál hiányzik az elemző rajzok abc-s megnevezése, bár az aláírásokban következetesen így vannak feltüntetve. Figyelmet keltő lett volna egy, a bócsai fejedelmi leletről László Gyula által készített rekonstrukciós rajzhoz hasonló ábrázolás a kunbábonyi sír egyes összetartozó leletcsoportjairól. A jobb áttekinthetőség céljából esetleg táblázaton lehetne összefoglalni a kötetben analógiaként felsorolt fejedelmi leletegyütteseket — külön jelezve az egymással technikai kivitelezés szempontjából kapcsolatba hozható részeket. Az előbbi megvalósítható lenne egy, remélhetőleg hasonlóan szép kivitelezéssel, tudományos népszerűsítő formában megjelenő kiadványban, az utóbbira pedig bizonyára sor kerül a szakmai berkekben folytatódó elemzések illusztrációi között. Összefoglalóan elmondható, hogy az elmúlt időszakban örvendetes számban megszaporodtak az avar korral foglalkozó kiadványaink, melyek között az egyik legjelentősebbnek tartható e mű. A monográfia megközelítési eszközeivel és módszereivel, bemutatott eredményeivel és feltevéseivel nagyobbrészt egyetérthetünk, s csak a kisebb jelentőségű részleteiben kérdőjelezhető meg a véleményük. Az azonban elvitathatatlan, hogy a kunbábonyi leletegyüttessel mint viszonyítási alappal mindenkinek számolnia kell — minden eddigi és minden ezután napvilágra kerülő korabeli leletet össze kell, hogy hasonlítson vele az avar korszak kutatója. Legfontosabb feladatát a Szerzőpáros tisztességgel teljesítette: a kutatás rendelkezésére bocsátotta az avar korszak egyik legfontosabb leletegyüttesét, megfelelő alapot biztosítva ezzel az egymással ellentétes vélemények ütköztetéséhez. Feldolgozásukban közzétett megoldási javaslataik és vitára inspiráló kérdésfeltevéseik feltétlenül hozzájárulnak népvándorláskori régészetünk letisztult eredményeinek eléréséhez. Szentpéteri József GECSE GÉZA BIZÁNCTÓL BIZÁNCIG Epizódok az orosz pánszlávizmus történetéből Interetnica. Budapest, 1993. 253 1. A történelmi tapasztalatok szerint az államok általában racionálisan alakítják külkapcsolataikat. Megnyilvánulásaik iránytűje a rideg államérdek, és abban oly elvontnak látszó, de nag-yon is gyakorlatias fogalmak rendelkeznek elsőbbséggel, mint a szuverenitás, az integritás és a biztonság. Örködnek az állami terület fölötti korlátlan fennhatóságon, védik területi épségüket, de gyakorta terjeszkednek is a szűkebb és tágabb környezetben, és mindent elkövetnek, hogy kiküszöböljék a meglévő és a lehetséges fenyegetést. Ideológiai és belpolitikai jellegű motiváció is előadódik — konzervatív vagy forradalmi szolidaritás nevében is viseltek már háborúkat —, de ez többnyire kivétel számba megy. A racionalitás, az államérdek által inspirált külpolitikai megnyilvánulások mindamellett, és ez a másik történelmi tapasztalat, gyakorta ideológiai köntöst öltenek magukra, és a magas eszmeiség piedesztáljára emelkednek. A modernkori hódítás, a nemzeti határokon túli teijeszkedés, amelynek során például a brit és francia gyarmatosítók rabszolgavásárokra hurcolták Afrika sötétbőrű lakóit, az amerikaiak pedig kiirtottak tízmillió indiánt, ebben a prezentálásban egészen más értelmet nyer. Mert hiszen a spanyolok a pogány lelkeket mentették meg az elkárhozástól, az oroszok felszabadították az elnyomott nemzeteket, a franciák a szabadság eszméit exportálták, az angolok és amerikaiak pedig a modern civilizáció jótéteményében részesítették a barbárság fokán megrekedt népeket. Kis és nagy nemzetek sehol sem szűkölködtek külpolitikai ideológiában, de olyan gazdagság, mint Oroszországban, talán sehol sem található. Gecse Géza a múlt századi orosz külpolitikai gondolkodás, és egyáltalán a politikai gondolkodás uralkodó áramlatába, a pánszlávizmusba nyújt betekintést. Felhasználva — főként az orosz és az amerikai — történeti feldolgozásokat, elsősorban magukat az auktorokokat elemzi, felszínre hozva a múlt századi szerzők ma már könyvtárak mélyén porosodó munkáit.
