Századok – 1994

Beszámoló - Historia Fenno-Ugrica (Klima László) II/429

432 BESZÁMOLÓ 10-19. századi történetének — és benne a kis finnugor népek történetének — kutatása háttérbe szorult. A következő időszak, a következő kongresszusok feladata felújítani a kutatásokat ebbe az irányba is, újra hasznosítani az orosz kutatók 1917 előtti publikációit, megőrizni a szovjet korszak történettudományának ezen a téren elért időt álló eredményeit és új levéltári kutatásokra alapozva bemutatni rokon népeink életét az orosz időszakban. Az újabb kutatásokban feltétlenül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a keleti finnugor népek viszonylagos fejletlenségének egyik jelentős tényezője a cári és a szovjet rendszer érzéketlensége etnikai, kulturális különbözőségeik iránt. Erre még a maximális jószándéktól vezérelt orosz nemzetiségű kutatók sem nagyon szoktak kitérni. A 20. századi témakör mellett a konferencia másik legerősebb vonulatát az őstörténeti-régészeti előadások jelentették. Ez a két korszak áll jelenleg a kutatók érdeklődésének középpontjában. A finnugrisztikának talán a legtöbb kutatóval rendelkező ága a régészet. A finnugor konferenciákon, így legutóbb Debrecenben is, a régészek önálló szekcióban folytatták munkájukat. Az oului konferencián is a korábbi találkozásokból ismert kollégák jelentek meg. A régészet nagyarányú szereplése Ouluban a finnugor történelem kutatásának erénye és egyben problémája is. Az őstörténeti előadások nagy száma rávilágít az újabb kori civü történelem vizsgálatának fentebb említett lemaradására. Az oroszországi finnugor népek régészeti kutatása viszonylag jó ütemben folyt a néhai Szovjetunióban. Ásatásokat vezettek a központi intézmények — a SZUTA régészeti intézetének moszkvai és leningrádi részlegének — kutatói, valamint a finnugor köztársaságokban lévő akadémiai filiálék régészeti osztályainak munkatársai és a helyi egyetemek régészei is. Az ásatások publikálása is folyamatos, habár színvonaluk elég egyenetlen, ami részben az elavult nyomdatechnikai eljárások következménye — az ábrák, fotók nehezen kivehetők —, de sok kutató a szükségesnél kisebb mértékben élt a régészeti publikációkban nélkülözhetetlen rajzos-fotós dokumentálás eszközével. Finnországban és Észtországban minden történelmi korszak egyenletesen kutatott, a történettudományon belül a régészet nem tett szert olyan megkülönböztetett szerepre, mint az oroszországi finnugor népeknél. A finn és észt kutatók véleménye a finnugorok őshazáját illetően erősen különbözik az oroszországi kutatókétől, az ún. „nagy őshaza" elméletét hirdetik. Kyösti Julku professzor, a konferencia szervezője is ezzel a kérdéssel foglalkozott előadásában. Örvendetes volt látni, hogy Ouluban megindult a két eltérő iskola nézeteinek összehangolása, a szintézis lehetőségeinek keresése. A konferencia idején alakult meg a Finnugor Történelmi Társaság (Societas Historica Fenno-ugrica). Székhelye Oulu. A társaság megszervezése a finn kollégák érdeme, akik a társaság életében is vezető szerepet kívánnak betölteni. Ennek megfelelően a társaság alapszabálya kimondja, hogy elnökül csak finn állampolgár választható. Az elnökség tizenkét tagú, ebből három főt a magyar kutatók delegálhatnak, kettőt az Oroszország területén élő kis finnugor népek történészei, hármat az észtek és négyet a finn kutatók. Ez utóbbi hét fő mindenkor biztosítja a döntéshozatalhoz szükséges minimális többséget. Egyébként az alapszabály értelmében az