Századok – 1994
Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394
FIGYELŐ 415 A nagy feladat: a magyar olvasónak ismeretlen fogalmak, események és nevek magyarázata a Név- és tárgymutató összeállítójára (Magyarics Tamás) várt, aki az eredeti kiadvány Indexéhez viszonyítva csökkentette ugyan az utalókat (elsősorban a nevek esetében), ugyanakkor a nevek és fogalmak magyarázatát adta, illetve röviden ismertette a szerző által említett történelmi események lényegét. így az abolícionistáktól a „zsákmányoló rendszer"-ig, a „bostoni teadélután"-tól Sumter erődig, vagy Lyman Abbot-tól Charles Woodmason-ig a közel hetven oldalnyi mutatóból az olvasó lényegi, többnyire részletes tájékoztatót kap. Különösen hasznosak az eredeti Index példája nyomán összeállított gyűjtőszavas mutatók mint például az alkotmány, a bevándorlás, Dél vagy Nyugat, a Demokrata vagy a Republikánus Párt, a feketék vagy a nők esetében, vagy például a gyarmati korszak, a mezőgazdaság, az iparosítás vagy a munkásmozgalom, a puritanizmus vagy a rabszolgaság, a választások vagy a választójog címszók alatt sorakozó részletkérdések mutatói. A címszavak összeállításának gondossága azonban arra készteti a recenzenst, hogy néhány hiányosságot megemlítsen, hiszen Degler professzor könyvét egyben úgy tekinthetjük, mint a magyar nyelvű hazai amerikanisztikai történeti irodalom alapművét. így a „tagállamok jogainak elve" (states' rights doctrine) magyarázatot érdemelt volna, hiszen a mutatóban szereplő „kentucky határozatok" szoros kapcsolatban állnak „az államok jogai" elméletével, amely teóriának komoly szerepe volt a déli államok elkülönülési törekvésében, a polgárháború kirobbanásában. Talán a Konföderációs Cikkelyek (99. I.) is megérdemelte volna a címszót és a rövid magyarázatot, miként a Kuba miatti hadüzenet Teller-féle kiegészítése (469.1.), ami azután olyan sok gondot okozott az Egyesült Államok kubai jelenlétében. Peter Zenger, vagy legalábbis a gyarmati Amerika sajtó történetében olyan jelentős Zenger-ügy (79. 1.) is helyet kaphatott volna a mutatóban. Ez érvényes egyébként a Grange fogalmára (333. 1.) is. A munka fordításáról elmondhatjuk, hogy gördülékeny és olvasmányos. Az olvasó azonban ha egy-egy nyelvi fordulaton elgondolkodva fellapozza az eredetit, nem mindig érthet egyet a fordítással, jóllehet az ő elképzelése csak stilárisan különbözik a nyomtatott szövegtől. így feltehetően szerencsésebb lett volna John Cotton nyilatkozatában az asszonyok hiányáról szólva annak örömtelenségéről, s nem kényelmetlenségéről beszélni (27.1.). Stephen A. Douglas nem ,,később emelt szót", hanem mint kései Jackson-párti emelt szót a vasúttársaságok érdekében (161. 1.). Délen a volt ültetvényes nem „a máskülönben művelésre alkalmatlan" földjeit parcellázta fel, hanem azok immáron rabszolgák hiányában saját kezelésben nem voltak művelhetők, ezért parcellázott. (207. 1.). Nyelvi erőszaknak tűnik Virginia államot („beceneve": Old Dominion) „óország"-nak nevezni West Virginia elszakadása kapcsán (212. 1.). Nem tűnik indokoltnak „szervezett szocializmus"-ról beszélni (276.1.) ott, ahol a szövegben csak szocialista mozgalomról esik szó. A „társadalmi örömök" szokatlan fordulata mögött (301. 1.) társas szórakozást kell keresnünk, s a „tűzfészkek" (319.1.) valójában csak tűzveszélyes épületeket jelent. Túlstilizált megoldás ha a társadalmi mobilitás lépcsőfokai helyett azok „lajtorjáit" emlegetjük (324.1.). Lekicsinylő fordulatnak tűnik, ha a szerző a nagy amerikai vezetők kicsiny (vagyis szűkkörű) panteonja helyett „minipanteon"-t fordít. (413.1.) Nem megfelelője az eredetinek az, ha a nem férjezett nők helyett vénlányokról beszélünk (431. 1.), miközben — mintegy ellensúlyozásul — a házasság kötelékéből menekülő nők esetében a
