Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
364 PETNEKI ÁRON „Bátya, bátya, mely az út Becskerekére ? Uram, uram, ez az út Becskerekére." A korábban a legrégibb magyar népdallejegyzésnek tartott kétsoros dal, Pominóczky Fülöp minorita szerzetes kezevonása is a közhelyet örökíti meg: a helyes út után tudakozunk.7 2 A középkori ember sokkal nyitottabb, mint a mai, a kontaktusteremtés szinte mindig jóval gyorsabban megy, éppen azért, mert az infrastrukturális hiányok miatt és szituatíve is sokkal inkább rá van szorulva a kapcsolatokra.7 3 Temesvári Pelbárt egyik példázatában a betegség és az öregség mellett az utazás veszedelmei jelzik legbiztosabban a halál közelségét.7 4 Éppen ezért, aki hosszabb útra vállalkozik, mindenképpen el kell rendeznie otthoni ügyeit, aki pedig hosszabb zarándoklatnak néz elébe, tanácsos végrendelkeznie. A zarándokokat útjuk elótt megáldja a püspök,7 5 ahogyan a kolostorból eltávozó szerzetes is csak elöljárója áldásával foghat az utazásba. Aki ezt elmulasztja, súlyos vétekbe esik. (Nem véletlenül éppen Szent Benedek legendájában szerepel a szerzetes, aki „áldás nélkül ment ki, hogy szüleit meglátogassa. Azon a napon, amelyen hazaérkezett, meghalt, és eltemettetvén a föld kétszer is kivetette,")7 6 A zarándokok miséjén a benedictio peregrinorum, a zarándokok megáldásán kívül benedikálják a zarándokjelvényeket, a botot és a tarisznyát is. (benedictio baculi et peraé). A zarándokmise és ezek a speciális részei egészen az új Rituale Romanum 1614-es bevezetéséig megmaradnak.77 Az áldásformulát a Pray-kódex őrizte meg: „Győzhetetlen hatalom, végtelen könyörületesség Ura Istene, zarándokok menedéke, a teljes vigasztalás segítsége, aki szolgáidnak győzhetetlen fegyvereket ajándékozol, kérünk, hogy a buzgó alázatosság e tarisznyáit megáldani méltóztassál, hogy a tiszteletreméltó kereszt zászlaja, amelynek alakjával ezek meg vannak jelölve, legyen szolgáid legyőzhetetlen ereje az ősi ellenség igen erős kísértései ellen, legyen az úton védelem, otthon oltalom, legyen mindenütt menedék. (A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te fiad) által stb. Fogadd a tarisznyát, zarándokságod jelét, hogy az Isten által rendelt úton haladva a szent jó angyal kísérjen téged és áldja meg ajándékaidat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Fogadd az Isten vigasztalásának botját, hogy megállhasd a harcot és a bölcsesség útját s az igazság ösvényét járjad, és örömmel térj vissza házadba az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."76 A hivatalos áldásformulák mellett léteznek kifejezetten varázsige jellegű, népi áldásformulák is, mint pl. a 12. századi weingarteni úti áldás. ("Utánad nézek, utánad küldök öt ujjammal ötvenöt angyalt. Isten küldjön haza egészséggel, "stb.)79 A 15. század végén egy kényszerűségből megugrott német kisdiák egy darabig Csehországban apródoskodik egy kisnemesnél. Amikor urával útnak indul, annak anyja kikíséri őket a vár alá, és „ameddig láthatott bennünket, bizonyos babonás áldásokat mondott ránk."8° A nagy útra való felkészülés ismérveit talán a legtömörebben a 15. század népszerű elzászi hitszónoka, Johannes Geiler von Kaysersberg foglalja össze, aki 1488-ban Augsburgban elmondott prédikációit 1494-ben adja közre,81 majd némi változtatással átveszi német szentbeszéd-gyújteményébe. Hogy a zarándok itt e nyomorúságban ("hye in disem elend") biztosan tudjon haladni, s végső célját, az örök
