Századok – 1994
Közlemények - Solymosi László: Harangozók és Harangozó nevű települések a középkori Magyarországon II/335
HARANGOZÓK ÉS HARANGOZÓ NEVŰ TELEPÜLÉSEK 337 A) A madocsai bencés apátság 1145. évi keltezésű hamis oklevele szerint II. Géza király (1141—1162) többek között Harangozó nevű birtokot adományozott a monostornak.7 Noha az egyetlen említés alapján a település pontosan nem lokalizálható, feltehető, hogy Tolna megyében valahol a monostor közelében feküdt. Az 1443. évi gyanús átírásból ismert alapítólevél tudósítása, mely szerint II. Géza ilyen nevű birtokot adott volna a madocsai apátságnak, aligha felelt meg a valóságnak. Harangozó nevű település — mint látni fogjuk — csak egyházi birtok lehetett, s így II. Géza vagy elődei csak szekularizáció útján juthattak volna hozzá, aminek aligha van realitása. A Könyves Kálmán király (1095—1116) uralkodása idején végrehajtott szekularizáció is tartósan mindössze az egyházak azon halastavaira terjedt ki, amelyek meghaladták a papság szükségletét.8 Az alapítólevél közléséből ezért legfeljebb annyi fogadható el, hogy П. Géza adományozta az apátságnak azt a területet, amelyen később a Harangozó nevű település létesült. Az alapítólevél hamisítója — valamikor a 13-15. században — ezt a későbbi állapotot vetítette vissza II. Géza király korába. B) A másik település Baranya megyében feküdt. A pápai tizedjegyzék 1333-ban és 1334-ben a pécsi papság adótételei között háromszor említi Péter harangozói pap adóját.9 Az a körülmény, hogy az egyszer Harangozó, kétszer pedig Pulsator néven összeírt település templomának papját a pécsi székesegyház klerikusai között vették számba, arra enged következtetni, hogy a település szoros kapcsolatban állt a várossal, s ekkor már nem önálló helység, hanem inkább Pécs városrésze lehetett. Egykori önállóságára és annak részleges fennmaradására mutat, hogy Péter harangozói pap esetében a többi pécsi klerikussal ellentétben templomának helyét s nem titulusát jegyezték fel. Titulus és egyéb adatok híján a település nem lokalizálható, beolvadása Pécs városába azonban így is valószínűsíthető. C) A harmadik helynév forrásadottsága sokkal kedvezőbb. A Heves megyei Harangozó nevű települést 1334-ben és 1335-ben szintén a pápai tizedjegyzék említi először. Az egri püspök faluja volt, s papja az 1330-as évek derekán két alkalommal is az egri székeskáptalan bizonyságaként járt el.10 A püspök a települést hamarosan átengedte a székeskáptalannak, az pedig a mindenkori őskanonok (custos) javadalmává tette, nemcsak a falu földesúri jövedelméről, hanem tizedbevételéről is lemondott javára.1 1 A 14. század derekától kezdve a források többnyire a település szőlőbirtokos hospes lakóit említik. Az Eger szomszédságában fekvő falu a 15. századra a város részévé vált. A növekvő püspöki város magába olvasztotta, bekebelezte egykori szomszédját, külterületét. A település 1417-ben Eger város Harangozó vicusa volt, a század második felétől pedig Harangozóutcájaként élt tovább egészen a 16. századi török pusztításig. A városrész nagyságára 1494/1495. évi királyi adója vet fényt. A kivetett 16 forint adó azt jelentette, hogy az utca a középkor végén minimálisan 16 adófizető házból állt.1 2 Templomának titulusát is ismerjük, a harangozói egyházat Szent Demeter tiszteletére emelték. Szent Demeter egyházát azonban 1297-ben, amikor először említették, nem harangozói, hanem egri egyháznak mondották.1 3 A Szent Demeter egyházat és környékét tehát már az Árpád-kor végén a jobbára a püspök által birtokolt Eger nagyobb egységébe tartozónak tekintették. Hogy a 14. században mégis inkább különállása hangsúlyozódott, azt feltehető topográfiai elkülönülésén túl jórészt az okozta, hogy időközben tulajdonosa megváltó-
