Századok – 1994
Közlemények - Mesterházy Károly: Tegez és taktika a honfoglaló magyaroknál II/320
TEGEZ ÉS TAKTIKA A HONFOGLALÓ MAGYAROKNÁL 327 a kísérletet is elvégeztük (eredményül 47 sűrűn egymáshoz érő 1 cm átmérőjű nyílvesszőt kapunk), nyilvánvaló, hogy már csak a nyílvesszők tollazása miatt is lehetetlen ennyi vessző belepréselése a tegezbe. A vesszők között rendnek kellett lenni, hogy könnyen kihúzhatók legyenek. Ezt a rendet pedig úgy érték el, hogy a tegezfenék deszkájába vájatokat faragtak. Ezek a vájatok „rendezték" a nyílvesszőket.53 A deszkafenék vájatolása csak vastag deszkalapon volt lehetséges. A fenékabroncsok vaskos szegei azt bizonyítják, hogy 2-3 cm lehetett a fenék vastagsága. Ilyen vastag volt a kenézlói 1. temetó 11. sírjában lelt többrétegű deszka-bőr fenék, amelyen azonban nem figyelték meg a vájatokat. Ez a megoldás a fentebbiek szerint majd harmadára csökkentette a tegez befogadóképességét, viszont meggátolta a nyílvesszők összecsúszását, keveredését, összefordulását, másrészt biztosította a könnyű belehelyezést és kivételt. Megoldatlan volt eddig a nyílvesszőknek a tegezbe való betétele. A turkesztáni falképek szerint a tegez előoldalának középvonalában egy hosszú hasíték van, melyet a hasíték két oldalán egymással szemben levő lyukakon keresztül összefűztek. Ez a megoldás mind a vessző kivételénél, mind a behelyezésnél nehézkes és lassú. Gondoljunk csak arra, hogy harc közben nem ér rá a sereg több percig ki- és befűzni a tegez oldalát, ha szükséges a tegez újra feltöltése. A régészek fantáziáját azonban mind a mai napig megkötötte ez a megoldás. A magyarhomorogi ásatáson Dienes már 1962-ben megfigyelt egy ehhez hasonló „zárat". A tegez hossztengelyében apró hajlítható bronzkapcsok voltak végig.5 4 Nagyon közel állt a megoldáshoz Révész László, aki a magyarhomorogi és turkesztáni példák alapján a tegez középvonalában levő hasítékra egy huroksort képzel el, amellyel a nyílást összehúzták, majd a huroksoron át fa ill. fémpálcával zárta a tegez oldalát. Jó érzékkel vett észre a tegezhez tartozó vaspálcák közül egyet, amely a tegez nyaka alatt feküdt a feltételezett nyílás vonalában. E pálca azonban csonka volt, alsó fele hiányzott, és Révész a kiegészítésnél hosszú, egyenes pálcát tételezett fel. Viszonylag szerencsés ásatások alkalmával épen is előkerült, sőt teljes darabokat is közöltek már. Csak szerepüket nem sikerült meghatározni. Tulajdonképpen hosszú szárú vas fogantyúk. Felső végük hosszú, fűzfalevél alakú, amelynek a tegez nyaka felé eső vége majd egy cm-t hajlik előre és ezt elkalapálatlan vasrúdnak hagyják meg. A fűzfalevél alakú részben vasszegecs van, amely a tegeznyak alatt rögzíti a fogantyút, és a tegez feneke irányában hosszan el van kalapálva. A fűzfalevél alakú lemez fokozatosan keskeny pálcává nyúlik el, majd ennek végét rombikus lemezzé alakítják amely rozsdás állapotban nagyon hasonlít a nyílcsúcsokra. Ezen a végén is vasszeggel rögzítik a tegez testéhez. Valószínű, hogy a tegez nyitása és zárása ezzel a fogantyúval történt (4. kép), de pontos megfigyelések híján ma még csak sejtjük ennek mikéntjét. Kétségtelen, hogy a vaspálca előreugró kampójának gyakorlati jelentősége van, különben nem lehetne állandó alkatrésze a tegeznek ebben a formában. A tegez oldalán levő többi vas merevítő pánt vagy a nyakpántból, vagy a fenékabroncsból indul, és a tegez merev vázának tartozéka. Ez a fogantyús lemez önmagában áll, a többi szereléktől független. A legépebb példány a bodrogszerdahelyi ásatáson került elő, hossza 18,7 cm.5 5 A viszonylag ép példányok közé tartozik a letkési 1. temető 59. sírjából való darab, valamint a tuzséri és vörsi csonka fogantyú.5 6
