Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
308 KUBINYI ANDRÁS György, egykori végvári katona vezetett, elindították dél felé, hogy csatlakozzék a török ellen támadó Szapolyai János vajdához. Néhány nappal később (május 15.) az érsek aztán betiltotta a további toborzást. A betiltás ellenére egyre több helyen került sor a nemesi csapatok és a növekvő számú keresztesek között harci cselekményre. Az eredmény: az uralkodó és az érsek május 24-én leállította a keresztes hadjárat folytatását, ezt követően Dózsa május 28-án kivégeztette a kezére került Csáky Miklós csanádi püspököt, Telegdi István volt kincstartót, Ravazdi Pétert és más nemeseket. Ezzel vége lett a keresztes hadjárat török ellen fordulása illúziójának, a keresztes főerők, valamint az ország különböző részeiben összegyűlt kisebb csapataik és a nemesség között mindenütt kitört a harc. A király is elrendelte a parasztok szétverését. Június végéig még általában a keresztesek voltak eredményesebbek. Számos jelentős várat, sőt várost foglaltak el. A következő hónap végére azután az egymástól elszigetelt parasztcsapatokat mindenütt megverték, Székely Dózsa György és a főerők már július 15-én megadták magukat Temesvár alatt. Néhány nappal később a győztes vajda kivégeztette Dózsát. A végső megtorlást az 1514-es országgyűlés (október 18. — november 19.) által hozott törvények tartalmazták.14 4 A parasztháborút nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Az nyilvánvalónak látszik, hogy a mezővárosoknak, de rajtuk kívül a falusi parasztság árukereskedelemmel foglalkozó leggazdagabb rétegének jelentős szerepe volt a parasztháború alatt. Cegléd mezővárost gyakran emlegetik ebben a vonatkozásban. Már 1509-ben a ceglédiek megölték tiszttartójukat, aki különben budai polgár volt.14 5 Ebben az ügyben is gazdag mezővárosi polgárok jártak az élen: az egyik gyilkosnak szolgája is részt vett a földesúri tiszt megölésében. Ravazdi Pétert egyik volt battonyai jobbágya húzta karóba. Ez — a jelek szerint dúsgazdag paraszt — úgy látszik, földesura tiszttartója is volt, majd átköltözött Corvin János (később Brandenburgi György) bánhegyesi birtokára. Egyszer, amint testvérével 300 Ft értékű ökröt hajtott fel Pestre eladni, Ravazdi megtámadta, az ökröket elvette, fogságba vetette őket és csak 200 Ft ellenében engedte szabadon. Az alföldi ökörárakat tekintve ez 100-150 ökörből álló gulya lehetett.14 6 A két példa mutatja, hogy a Jagelló-kor első fele mezőváros- és parasztellenes törvényeinek feltétlenül volt részük abban, hogy a keresztes had parasztháborúvá fejlődött. A szervező obszerváns ferences barátok (obszervánsok: akik a rend szigorú szabályait teljesen megtartják) a társadalmi igazságtalanságok ellen már korábban felléptek (pl. nagy írójuk, Laskai Osvát), egy részük azután a keresztes hadjárat feloszlatása után is a parasztokkal maradt, sőt seregvezetői tisztet is látott el, tanításuk mindenesetre ideológiai alapot szolgáltatott a parasztoknak.14 7 Az okok között említhetjük az 1510-es évek elején Közép-Európában kimutatható gazdasági válságjelenségeket, amelyek nálunk pl. a már említett ingatlanforgalmi pangásban is megmutatkoztak.148 A parasztháború utáni megtorlás súlyos volt ugyan, bár talán nem olyan mértékben, mint általában feltételezik. Maga a bosszútörvény, amely elrendelte az örökös jobbágyságot, enyhébbre sikerült, mint az eredeti tervezet volt.14 9 A harcban részt vett jobbágyait viszont — saját jól felfogott érdekéből — általában a legtöbb földesúr védelmébe vette a kárt szenvedett többi nemestől. Kimutathatóan nem hajtották teljesen végre a parasztság lefegyverzését sem.15 0 Ennek ellenére a megtorlás
