Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
30 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA az adat, amely szerint a két mosonmagyaróvári katakombaszent, Szt. Christina és Szt. Augustus névünnepét az 1950-es, 1960-as években úgy ülték meg, hogy ezen a napon egész nap megvilágították az ereklyéket.234 A balassagyarmati Szt. Felicianusról az újabb időkben templomi énekkart neveztek el.23 5 Az elemzés végére érve megállapíthatjuk, a katakombaszentek tisztelete jó példával szolgál a korábban ismeretlen szentek kultuszának ereklyéjük révén történő meghonosítására, a szentkultusz külső irányítottságára, illetve irányíthatóságára. Ezen túlmenően a katakombaszent-kultusz paradigmatikusnak bizonyult más egyházi áhitatformák történeti alakulására: példáján a kultusz fázisai a terjesztéstől a meggyökerezésen és a szekularizáció utáni újjáéledésen át az elhalásig lépésről lépésre nyomon követhetők. A kultusz társadalmi bázisának, tartalmi és formai elemeinek kapcsán csaknem minden esetben megragadhattuk a kultusz terjedését közvetlenül szorgalmazó tényezőt, az esetek többségében egyházi (főpapi és szerzetesi), néhány esetben világi (kegyúri) intenciót, amelyre aztán a kultusz további megnyilvánulásait visszavezettük. Másfelől felsejlik az eszmei háttér is, amely motiválta a kultuszt, s ami közvetlen indítékot adott egy-egy katakombaszent megszerzésére. A katakombaszentek kezdődő tiszteletében megragadható a 17. századi és a 18. század eleji Magyarországnak a barokk kori szentkultuszt meghatározó két alapvető problémája, a török elleni küzdelem és az ellenreformáció. Ennek megfelelően a 17. században a kultusz törökellenes vonása az erőteljesebb. Jó példa erre, hogy a közvetlen török veszély megszűnése után, 1696-ban a budavári jezsuita főtemplomnak XII. Ince pápa által ajándékozott Szt. Fortunatus ereklye adományozása a katakombaszentet ábrázoló korabeli metszet felirata szerint „zum Schutz der Christenheit wider die Türken" történt. A 18. században megerősödik és fokozatosan előtérbe kerül a katakombaszentek presztízsnövelő, reprezentatív funkciója: az ereklyék megszerzésének célja ekkor részben egy már kialakult kultuszhely hírnevének föllendítése, egy új templom vagy egy új egyházmegye szakrális tekintélyének emelése, a„sanctitas loci" erősítése. Másrészt ekkor a kultusz gyakran kapcsolódik össze Mária, illetve a magyar szentek tiszteletével, ami arra utal, hogy a katakombaszentek tisztelete ekkor már összefüggésben áll a reformáció utáni idők rekatolizációs törekvésével. Ezt támasztja alá az ereklyék földrajzi elterjedése. (Ld. a térképet) A térképről leolvasható, hogy a katakombaszentek szinte kivétel nélkül katolikus többségű vagy vegyes vallású területekre kerültek, s még véletlenül sem találkozunk velük protestáns többségű környezetben, ahol jelenlétük nem hatott volna pozitív irányban a térítő törekvésekre, s a kultuszban résztvevőknek a másik felekezet állandó kritikájával kellett volna számolniuk. Végül több utalást találtunk arra, hogy a kultusz szorgalmazásának célja a nemzetiségek összekapcsolása, a különböző nyelvet beszélőknek egy azelőtt mindannyiuk által ismeretlen, most azonban már mindannyiuk részéről ismert szent kultuszában történő egyesítése. Ezekhez a motivációkhoz járult a katakombaszenteknek
