Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI VÁZLATA 299 szorultak, ami a gabonakereskedelmet növelte.6 2 Részletesen elemezhető lehetne ez a kérdés még tovább, a lényeg az, hogy a 15. század közepétől egyre jobban kiemelkedett egy piacra termelő, viszonylag gazdag mezővárosi polgár, sőt gazdag paraszti réteg. Ez utóbbi útja rendesen a közeli mezővároson át valamelyik város polgárságához — és így a teljes szabadságához — vezetett.6 3 Mind a mezővárosokban, mind a falvak nagy részében korszakunkban egyre erősebb differenciálódás figyelhető meg, amire különösen a kárbecslések nyújtanak fontos forrást.6 4 Egyik oldalon a gazdag, a másikon a szegény, utóbbi vagyonának értéke a 3 Ft-ot sem haladja meg, és napszámosként kénytelen megélhetést keresni, gyakran egy másik gazdánál.6 5 A pusztásodási folyamat okai között tehát feltétlenül fel kell sorolnunk a mezővárosok növekedését egyrészt, a parasztság egy részének pauperizálódását, szegényedését másrészt. Mindez a földesúri jövedelmek csökkenését hozta magával. Földesúri bevételi források a pénz-, termény- és munkajáradék voltak. A 15. század végére ez utóbbi gyakorlatilag jelentéktelenné vált, a terményjáradékok egy részét is pénzre váltották át.6 6 A pénzjáradék maga is piacra termelésre serkentette a parasztot, de ugyanakkor lazította a földesúrtól való függését. Mindez oda vezetett, hogy az árutermelés fejlődésének hasznát a városi és mezővárosi polgárság és a gazdag parasztság fölözte le, a földesúrnak pedig a szabott pénzjáradék következtében nem volt módja jövedelmét növelni, éspedig akkor nem, amikor az öltözködési és életmódbeli luxus kimutathatóan az uralkodó osztály alsóbb rétegei között is terjedt, ami feltétlenül a kiadások növelésével járt együtt.6 7 Mindezeket tekintetbe véve a Jagelló-kor első két évtizede törvényhozásának határozatai teljesen érthetővé válnak. Korlátozni a költözést, elsősorban a gazdag jobbágyok esetében, akik kimutathatóan gyakran hiteleztek a földesuraiknak. Növelni a terményjáradékot (kilencedet!), amivel a földesúr is kereskedhet. Olyan jogszabályokat hozni, amelyek a földesúr kereskedelmi tevékenységét támogatják, és a városi, ill. jobbágyi konkurenciát gyöngítik. Gyengíteni a városokat, a legfontosabb kereskedelmi vetélytársakat, annál is inkább, mert befogadják az elköltözött jobbágyot. Az elmondottak nem csupán a törvény szövegéből logikailag levont következtetések. Feltűnően nagy számban mutatható ki az uralkodó osztály tagjainak üzletelő tevékenysége a Jagelló-korban. Nyilván nem véletlen, hogy elsősorban az állat-, továbbá a bor- és gabonakereskedelemben találkozunk ezzel. Mindvégig megtaláljuk a városi polgárok üzletébe csendestársként belépő urat, de a saját nevében kereskedőt is. Az állatkivitel időnkénti eltiltása mögött — más okok mellett — biztosan kereshetjük a kiviteli monopóliumot szerző nagyurat is. (Ernuszt Zsigmond pécsi püspök a kilencvenes évek közepén.)6 8 Világi főurak között állattal kereskedtek pl. Geréb Péter nádor és a Losonci Bánffyak,6 9 Sárkány Ambrus országbíró,7 0 Perényi Gábor kamarásmester.7 1 A két utóbbi semmiféle üzleti lehetőséget nem hagyott ki. A főpapok és főurak mellett a középnemesség egy része is erősen kivette a részét az üzletekből. Talán nem véletlen, hogy épp politikai vezetőrétegüknél mutatható ez ki. Csebi Pogány Zsigmond,7 2 Kenderesi Mihály királyi tanácsi ülnökök,7 3 vagy a gabonakereskedelemmel foglalkozó Szentpéteri László rendi kincstartó7 4 voltak többek között jelentős üzletemberek. Ugyancsak a középnemességnek az árukereskedelembe való bekapcsolódásával függ össze a tizedbérletek ügye. Az egyházi tizedet a püspökök és székeskáptalanok részben saját kezelésben, részben bérbeadás útján
