Századok – 1994
Tanulmányok - Zsoldos Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései) II/254
266 ZSOLDOS ATTILA hogy ez a felsorolás nem teljes: 1298-ban Mochia Karakó nevű birtokát úgy említik, mint amelyet „a királyi bőkezűségtől szerzett és birtokolt" (quam a regali munificencia acquisivit et optinuit).78 A harmadik csoportba egyetlen birtokot, Kámont tudjuk besorolni. Ezt még valamikor 1293 előtt a Herény nembéliektől vásárolták Mochiáék, 1293-ban azonban az első adásvétel alkalmával kikötött elővásárlási joguknál fogva a Herény nembéliek, pontosabban Párizs fia Imre mester visszavásárolta a birtokot.7 9 Nem lehetetlen az sem, hogy további, adatok híján az első csoportba sorolt birtokok némelyike szintén vásárlás útján került Mochiáék kezére. A birtokok negyedik csoportja valójában nem Mochia, hanem felesége tulajdonában volt. Ezekről a birtokrészekről azok a végrendeletek tájékoztatnak, amelyeket Mochia és felesége a vasvári egyház javára tettek. 1298-ban előbb az asszony rendelkezett úgy a vasvári domonkos konvent megbízottai előtt, hogy olaszkai és karakói birtokrészeit a vasvári Szent Mihály egyházra hagyja,8 0 majd még ugyanabban az évben maga Mochia jelent meg személyesen a szentmártonhegyi apátság előtt és a maga valamint felesége nevében — felmutatva az előbbi oklevelet — új intézkedésekkel egészítette ki annak rendelkezéseit: Mochia a káptalanra hagyta a maga karakói és ivánföldei birtokát. Az új végrendelet részletesen előszámlálja az asszonyt Olaszkán megillető birtokrészeket. E szerint az egyik portio Mochia feleségére, Elenára, annak anyjáról, Margitról szállt át, aki azt első férjétől ötven márka fejében kapta; egy másik birtokrész Margit második férje — Elena apja — által Margitnak huszonöt márka értékben juttatott hitbér volt, mely Margit halála után maradhatott Elenára; a harmadik terület Elena első férjétől, Isou-tól származott, aki tizenkét márka értékben kötötte le azt Elena javára; a negyedik portio az Elenát megillető leánynegyed volt; az ötödik pedig a Mochia által a számára lekötött hitbér. A vasvári káptalanra hagyta továbbá Elena a Mura melletti Korong (Kurug) nevű birtokát is, melyet első férjétől, Isou-tól hitbér fejében kapott. Végül az egyháznak jutott a Csehiben lévő szőlő is, két szolgával egyetemben.81 A következő évben egy másik egyház javára tett adományt Mochia. Csói birtokrészét és ablánci rétjét juttatta akkor a borsmonostori apátságnak.8 2 Birtokainak egy részét Mochia rokonaival közösen birtokolta, erre vall a rokonság együttes fellépése a birtokügyekben,8 3 míg más földek, úgy látszik, Mochia személyes tulajdonát alkották, legalábbis azokkal kapcsolatban a rokonság közreműködése nélkül intézkedett.8 4 Meglehetősen egyoldalú kép tárul elénk, ha Mochia és rokonsága birtokállományának változásait vesszük szemügyre. A rendelkezésünkre álló adatok egytől egyig a már lezajlott birtokszerzésekre vonatkozó utalásokat tartalmaznak, a vagyon gyarapodásának viszont egyeden mozzanatáról sem maradt fenn az eseménnyel egyidejű forrás. Számos adat tájékoztat ellenben a vagyon apadásáról. 1286-ban a csói rokonság Surány feléről mondott le Duruslaus fia Duruslaus mester javára.8 5 Két évvel később Mochia a János nádor által tartott szombathelyi közgyűlésen közismert tolvajnak mondott bizonyos Péter fia Myxét, ám mivel állítását nem tudta bizonyítani, ötven márka bírságban marasztalták el.8 6 Talán e jelentős összeg kifizetése rendítette meg annyira a rokonság anyagi helyzetét, hogy ezt követően szaporodnak a birtokok elidegenítését megörökítő adataink: 1292-ben Mochia Szilvágy nevű birtokán három lakott és egy lakatlan telket zálogosított el Werunhardus monyoróke-
