Századok – 1994
Tanulmányok - Zsoldos Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései) II/254
A VÁRJOBBÁGYI JOGÁLLÁS ANYAGI HÁTTERE 263 propriusi jogállás mellett is — meglévő különbségeknek. Érthető tehát, hogy amikor három szolnoki várjobbágytól bizonyos személyek hamis sugallatára (eorum falsa suggestione) egy Vajda (Voiavada) nevű száznagy beszedte a várnépek által a száznagynak fizetendő tartozást, a várjobbágyok károkozással vádolták meg a száznagy informátorait. Ezt követően mindkét peres fél a három személy státusára terelte az ügy menetét: a száznagy felbiztatói azt állították, hogy a felperesek voltaképpen várnépbeliek lennének, s a száznagy nem tett mást, mint hogy behajtotta a „köteles adó"-t (debitus census). A vádlók ellenben várjobbágynak vallották magukat s végül állításuk igazolódott.58 A károkozás miatt indított per státusperré válása meggyőző erővel tanúskodik arról, hogy a várjobbágyok és a várnépbeliek közötti határt egyfajta szempontból éppen ez, a várszervezeti terhek alóli mentesség, illetve az azok viselésében való részesedés húzta meg.5 9 Alátámasztják ezen megállapítást a várszervezeti hierarchián belüli kiváltságolások jellemzői is. Amikor ugyanis a királyok valamely várnépbeli személyt vagy rokonságot a várjobbágyok közé emeltek,6 0 akkor csak arról intézkedtek, hogy a kiváltságolt(ak) kerüljenek át a várjobbágyok soraiba, mely intézkedés magában foglalta a továbbiakra nézve a várnépi terhektől való mentességet, annak részletező kiemelése nélkül is.6 1 Bizonyosra vehető, hogy a várjobbágyok a szállásadás kötelezettségétől is mentesek voltak. Ellenkező esetben bajosan vált volna lehetővé, hogy a várnépbeliek közül kiemelt (exemtus) jobbágyokat, akiknek a kiváltságolással elnyert helyzete nem érte el a várjobbágyi jogok teljességének szintjét, „szállásadó (vár)jobbágyok" néven különböztessék meg a szent király jobbágyaitól.6 2 A szállásadásnak ezen csoport megjelölésére történő alkalmazását vélhetően az indokolta, hogy a várnépi terhek közül — a korlátozott kiváltságolást eredményező kiemelés következtében — a kiemelt jobbágyok már csak ezzel tartoztak. Az ettől való megszabadulás a teljes jogú várjobbágyok közé emelkedés révén volt lehetséges. Szemléletesen példázza ezt a fehérvári vár inárcsi szállásadó jobbágyfiainak (filii... iobagionum castri Albensis, qui descensum comiti suo dare consueverant) kiváltságolása. Az inárcsiakat, akik a tatárjárás pusztításai miatt súlyos károkat szenvedtek, István ifjabb király 1263-ban „nehogy a mondott éhezés miatt odébbállni kényszerüljenek, hanem ama, a tatárok által elnéptelenített földön könnyebben megmaradhassanak" (ne propterprefatam inediam fugere compellantur, sed in ipsa terra per Tartaros desolata facilius possint commorari) a vár tisztes jobbágyai (honesti jobagiones castri) közé helyezte.63 A várjobbágyi jogok adományozása ez esetben kifejezetten az inárcsiak megrendült anyagi helyzetének javítása érdekében történt tehát, ami nem hagy kétséget afelől, hogy a várszervezeti terhek alóli mentesség valóban a várjobbágyi jogállás szerves részét alkotta. Kevésbé határozottak az ismereteink a várjobbágyság és a közadók kapcsolatát illetően. A szabad dénárokat ugyan nem fizették a várjobbágyok,6 4 ám arra nézve, hogy ez a mentesség a collectara is kiterjedt volna, nem rendelkezünk adatokkal. Megfontolásra érdemes körülmény, hogy a királyi népek — mint arról az őrök esetében már szó esett — a kivetett collectanak csak a felét tartoztak megfizetni. Ennek alapján indokolt lehet annak feltételezése, hogy az udvarnokoknál vagy éppen az őröknél általában is jóval kedvezőbb helyzetet biztosító szabadságok szerint élő várjobbágyság még ennyit sem, azaz kiváltságos állapotuk a collecta alóli mentességet is felölelte. Ellene mond azonban ennek, hogy a collectât esetenként királyi szervi-
