Századok – 1994
Tanulmányok - Zsoldos Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései) II/254
260 ZSOLDOS ATTILA valamely környék vagy közösség legnagyobb pénzösszeggel rendelkező tagja is lehetett. Erre utaló adatot tartott fenn egy 1317. évi oklevél, mely szerint a veszprémi püspök népei közül bizonyos Chychou-i Illés és fiai hűtlenségbe estek, s ezért a püspök fogságra vetette őket. A szabadonbocsátásuk érdekében kezességet vállaló hat különböző jogállású személy közül egy várjobbágy, Simon fia László tíz márka erejéig volt kész helyt állni, míg a többiek csupán két-öt márkát vállaltak.34 A készpénzzel rendelkező, gazdagabb várjobbágyok birtokaikat vásárlás révén gyarapíthatták, ami, ha nem is mondható általánosnak, mindenesetre kivételes sem volt.3 5 Meglehetősen egyoldalú lenne a várjobbágyság anyagi hátterét kutató vizsgálatunk, ha nem szentelnénk némi figyelmet a várjobbágyi vagyont apasztó körülményeknek is. Eltekintve olyan véletlenszerűnek tartható és esetlegesen bekövetkező eseményektől, mint amilyen egy ellenséges hadsereg betörése és pusztítása, kedvezőtlen időjárás vagy más természetű elemi csapás, egyetlen dolog jöhet szóba a várjobbágyi javak rendszeres megcsapolójaként: az adózás. Miként más esetekben, ez alkalommal sem tanulság nélkül való legalább vázlatosan áttekinteni a várjobbágyinál kedvezőtlenebb helyzetben élő várszervezetbeliekre vonatkozó ismereteinket. A várnépbeliek és a közülük kiemelt jobbágyok adókból és egyéb szolgáltatásokból összeálló terheinek szemrevételezése annál is inkább indokolt, mert hasznos támpontokra lelhetünk ennek révén a várjobbágyi adózás kérdéseinek megítéléséhez. A várnépbeliek terheinek meglehetősen széles skálájáról adnak számot Árpádkori forrásaink. A győri vár szőlőműves várnépeinek helyzetét szabályozó 1240. évi királyi rendelkezés különösen gazdag az ezekre vonatkozó utalások tekintetében. E szerint a szőlőművesek korábban háznépenként a művelt szőlőkből nyert bor felét adták át adóként — melynek kétharmada a királynak, egyharmada a győri ispánnak jutott a szokásos rend szerint —, s a bor másik fele maradt meg nekik; 1240 után azonban háznépenként húsz bolgyáni, azaz szerémi36 köböl3 7 bort kellett a győri ispánnak átengedniük, s egy pondust kellett fizetniük a királyi pohárnokok ispánjának Szent Mihálykor, ez utóbbit alighanem a korábbi királyi rész fejében.38 Megszabadította IV. Béla a szőlőműveseket az ispánnak járó szállásadás kötelezettségétől, a szabad dénárok és egy bizonyos „fekes pénz" (fekespenez) nevű adó fizetésétől, továbbá felmentette őket mind az ököradás, mind a száznagynak fizetendő debitum terhétől. Intézkedett a király továbbá arról is, hogy tizedszedéskor két dénárt adjanak az ispánnak.3 9 Az oklevél által felsorakoztatott adatok ismeretében szét tudjuk választani a várnépbelieket terhelő adók és szolgáltatások három csoportját.4 0 A szabad dénárok általánosan fizetett adónem volt, amelyet Könyves Kálmán törvénye szerint korábban — Györffy György feltételezése szerint Szent István uralkodásának idejétől kezdve4 1 — minden szabad {liber) nevet viselőtől beszedtek, ám Kálmán reformja értelmében az önálló földtulajdoni? al rendelkező közszabadok személyüket illetően mentesültek megfizetése alól.42 A várnépbeliek és a közöttük letelepedett hospeseк azonban Kálmán törvénye után is fizették a nyolcdénáros adót, miként a nem várszervezeti földeken élő vendégtelepesek és — az 1222. évi Aranybulla rendelkezéséig — a királyi szerviensek, a 11-12. század társadalmának birtokos közszabadjai, birtokain élő népek is.43 Ennek megfizetésekor tehát a győri vár szőlőművesei egyfajta
