Századok – 1994

Beszámoló - Beszámoló a Werbőczy István és műve c. tudományos ülésről (Földi András) I/194

200 BESZÁMOLÓ mányos tartalmi elemei megoldatlanul maradtak. így a Werbóczy-életmű első igazán átfogó elemzése is külföldi tudós, Karel Kadlec tollából származik. Ezzel a magyar politikus reformnemzedék sorában Horváth Mihály, Szalay László, illetve a méltatlanul elfeledett Bocsor István pápai jogtanár történetkritikai vizsgálódásai állíthatók párhuzamba. Amikor a liberális reformeszmék hirdetői a polgárosult világot építve eljutottak elavult közjogunk rajzához, érthető, hogy a Hármaskönyv rendelkezéseit a fejlődés kerékkötőjének tekintették, sőt úgy vélték, hogy a werbőczyánus jog „vérrel írott törvényei" „szentesítették a nemzet visszaesését", nem téve különbséget Werbőczy és az ún. werbőczyánus jog között. Ezzel szemben Eckhart Ferenc a magyar történelem sajátos jogfejlődését objektíven szemlélve megállapította, hogy a Hármaskönyv a tudományos és egyben tanító könyv keveréke. Nem adja, mert nem is adhatja a magyar jog teljes rendszerét az akkori közönségnek, amely elsősorban gyakorlati útmutatást keresett benne. Werbőczy tudós fejtegetései közben a tárggyal összefüggő, gyakorlati kérdéseket tesz fel, amelyekre a továbbiakban felel. Ilyesformán a perek vitelénél a jogi képviselők haszonnal forgathatták. Werbőczy jelentőségét abban látta, hogy az ország feldarabolása idején a nemzeti jog, a ius patrium egységét megőrizte. „Ilyen összefoglaló, mindenütt ismert és használt jogkönyv nélkül ugyanis a magyar jog egységessége könnyen megszűnhetett volna. Hosszan tartó hatásában károsnak is mutatkozott több szempontból. Nagy mértékben hozzájárult a magyar jogélet mozdulatlanságához, mely a középkori magyar viszonyoknak teljesen megfelelő Hármaskönyvhöz ragaszkodva nem fejlődött tovább. Azzal pedig, hogy a nemességben kiváltságos helyzetének öntudatát megerősítette és állandóan fenntartotta, a társadalmi fejlődésnek is útjában állott" — idézte az előadó Eckhart Ferenc tárgyilagos állásfoglalását a Werbóczy-életmű mérlegeként. Egészen más azonban az eszmetörténeti, historiográfiai mérleg. Werbőczy több évszázadon át meghatározó tényezője volt a hazai politikai gondolkodásnak. Tanítása a szentkoronáról 1790 óta a közjogi és politikai nézetek kiindulópontja. A „kalapos király" önkényes intézkedéseit követő forrongó hangulatban ugyanis Werbőczy elmélete, mely szerűit minden nemes együtt van a szentkoronában a királlyal, kedvező talajra talált, de ez volt egyszersmind a választófal is nemes és paraszt között, amiért is Werbőczy nem lehetett kedvelt azon politikusaink szemében, akik a magyar parasztság egyenjogúsításáért szálltak síkra. A fenti ismertetéshez csak azt kívánjuk végül hozzáfűzni, hogy az előadások alapjául szolgáló tanulmányok a megfelelő jegyzetapparátussal kiegészítve remélhetőleg egy önálló kötet formájában is publikussá válhatnak, hozzájárulva egy objektív, elfogultságtól mentes Werbőczy-kép kialakulásához, aminek — több évszázad után — most már legfőbb ideje lenne. Földi András