Századok – 1994

Beszámoló - Beszámoló a Werbőczy István és műve c. tudományos ülésről (Földi András) I/194

196 BESZÁMOLÓ királyi pecsét, másfelől, mert megfelelő „másolókapacitás" hiányában elmaradt a kihirdetése. Bár II. Ulászló halála után a szerző Bécsben kinyomatta a munkáját, és az a magyar jog legfontosabb forrásaként gyorsan ismertté is vált az ország egész terüle­tén, formai értelemben még mindig nem nevezhetjük azt pusztán ezáltal törvény­könyvnek. A Hármaskönyv egyértelműen a szokásjog, a consuetudo területéhez tar­tozik. Az 1518. évi 41. tc. és az ezt követően alkotott törvények, törvényi rendelke­zések megállapítják, hogy a Tripartitum jogforrás, ennek megfelelően a bírói gyakor­lat azt mint kötelező jogszabályt alkalmazza. Törvényerőre mégsem a törvények, hanem sokkal inkább a nemzet jogi meggyőződése, a már Werbőczy által is említett consensus populi emeli a Tripartitumot. Székely György akadémikus Buda városi jogéletét választotta témájául, és a municipális valamint a statárius jog fogalmát, érvényét szembesítette a magyar fővá­ros jogéletével, összetevőinek szerepével dinasztikus megállapodások, pecséthaszná­lat, oklevél-kiadás, iskolaügy tekintetében. Megállapítása szerint Werbőczy elismer­te, hogy a polgárok homagiumuk szempontjából a nemesekkel egyenlőek, de tanú­ságtételük, esküértékük vonatkozásában a jobbágyok felé taszította őket. Az árufor­galommal kapcsolatos jogviták, illetve az örökségi és ingatlanügyek tekintetében a Hármaskönyv álláspontja gazdag városi gyakorlattal szembesíthető. A büntetőbírás­kodás legvitatottabb kérdése az volt, hogy mennyiben alkalmazható Buda város bí­ráskodása nemesemberre. Külön foglalkoztatott az előadó a Budán élő olaszok és zsidók helyzetével és szerepével. Werbőczy a keresztények és zsidók közötti ügyekben megalázó zsidóes­küt ír elő, egy későbbi levelében viszont vallotta, hogy mindenkinek, ha zsidó vagy cigány is, igazságot szolgáltat. Szembeállította továbbá az előadás a város határán levő polgári szőlőbirtoklás és kilenced-mentesség városi gyakorlatát és igényét a feudális törvényhozás és a Hármaskönyv felfogásával. Bár Werbőczy szemében lehetetlen volt nemesi földön polgári szőlőtulajdont kialakítani, mégis vannak példák szőlőmunkások tulajdonossá emelkedésére. A Werbőczy által — bár korlátozó tendenciával — tudomásul vett városi tele­pülés, a falakkal védettség, a többféle lakosságból álló együttes közösség Werbőczy élete alkonyán a török előretörés fázisaival azonban megszűnt létezni. A magyar és erdélyi országgyűlések hódoltsági vonatkozású végzéseiről beszélt Szakály Ferenc az MTA Történettudományi Intézet osztályvezetője, aki azt vizsgálta, hogyan tudott a magyar jogalkotás a Mohács utáni megváltozott helyzethez alkal­mazkodni. A Werbőczy-féle kodifikáció megjelenése után bekövetkezett mohácsi katasztrófa és ennek következményeként az ország három részre szakadása miatt a török hódoltság ideje nem lett volna alkalmas kodifikációs munkára. így Werbőczy Hármaskönyve nélkül aligha lehetett volna elkerülni a magyar jog egységét fenyegető partikularizálódást. Az előadó a 17. század végéig kiadott magyarországi és erdélyi rendelkezések elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy mindkét országrész jogalkotá­sának és törvénykezésének a célja az volt, hogy a török hatóságok illetékességi körét olyan ügyekre korlátozza — például a török adóztatás módjának, a törököknek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom