Századok – 1994

Figyelő - Miskolczy Ambrus: Egy görög katolikus püspök római száműzetésben (Historiográfiai széljegyzetek Inochentie Micu-Klein legújabb életrajza kapcsán) I/180

184 FIGYELŐ rábban már a reformáció vonzásába kerültek. Mindenesetre amikor Erdély a Habsburg Birodalom keretei közé került, a birodalom-építő katolikusok tanultak a tömeges reformáció kudarcából, amikor azt is megtették, amit a reformáció nem tett meg: nemcsak egyéni, hanem tömeges privilegizáltságot ígértek az áttérteknek, és nem nyúltak az egyházi életnek — a falu hétköznapjaiban népi hiedelmekkel átszőtt — rítusához. Beérték azzal, hogy a görögkeleti ortodoxiáról a katolicizmusra áttérő papság elfogadott néhány katolikus hitelvet, pontosabban azt, hogy van purgatórium, a Szentlélek a Fiútól is származik, szentáldozáskor Krisztus teste kovásztalan kenyérben ölt testet és a római pápa az egyház látható feje. így elérték céljukat, a Habsburg-birodalom egységének biztosításában oly nagy szerepet játszó katolikus egyház megerősítését. A románságot, ill. annak egy részét pedig leválasztották az ortodoxiáról, és így bennük a protestáns rendekkel szemben is komoly szövetségest nyertek. A szász és magyar művelődés „nevelő" szerepe a 17. század végétől harcban és szembenállásban érvényesült, a Habsburg-birodalom bonyolult erőviszonyai közepette. További kérdésünk az, hogy a románok minek tekintették az egyházi uniót. I. Tóth Zoltán szerint csak eszköznek. Francisc Pall is hasonlóképpen arról szól, hogy a románok csak a vallási unió révén tudhatták érvényesíteni társadalmi-politikai és nemzeti követeléseiket, s javítani általános helyzetüket. Ugyanakkor nem megy el olyan messzire, mint I. Tóth Zoltán, aki szerint Micu-Klein számára „a katolicizmus itt nem cél, nem érdek nélkül, meggyőződésből szolgált ideál, hanem csak eszköz, melynek rendeltetése a román népet jogokhoz és jobb életlehetőségekhez juttatni".11 Ezt erősíti meg Keith Hitchins, a román nemzeti mozgalom egyik legavatottabb kutatója, amikor úgy véli, hogy Micu-Klein „sohasem volt az unió őszinte előmozdítója....Az egész nép jóléte érdekelte. Az unitusok jogaiért harcát úgy is értelmezhetjük, hogy lényegében nem más mint ama hagyományok folytatása, amelyeket ifjúkorában ismert meg, szülőfalujában Erdély déli részein, ahol a román parasztok évszázadokon keresztül harcoltak jogaikért és külön identitásukért a királyföldi szász hatóságok állandó visszaélései ellen."12

Innen már csak egy lépés, ha Micu-Klein püspököt Machiavellinek minősítjük. Francisc Pali monográfiája ezt nem teszi, de nem próbálja meg határozottan módosítani azt a véleményt, amely a nemzeti mozzanatot a vallási elé állítja. Az általa közölt források viszont Bunea jellemzését erősítik meg, amely mellett pedig egyfajta ki nem mondott lekezeléssel mennek el a történészek. Igaz, Micu-Klein lelki arcát, és talán vallásosságát, akkor ismerhetjük majd meg közelebbről, ha végre közzéteszik latin klasszikus íróktól gyűjtött idézetgyűjteményét, és azok általa adott rövid magyarázatát. És nem egyszerűen a harcos — mint maga lépten-nyomon hangsúlyozta -, a nyájáért küzdő püspöknek róható fel, hogy vallásos meggyőződésének jellegét még igazán mély elemzésnek nem vetették alá. Elfogadták katolikus és protestáns ellenfeleinek ama vádját, hogy az egyházi unió számára csak taktikai lépés volt. Micu-Klein hitéletéről mindenekelőtt politikai szerepvállalása terelte el a figyelmet. De még az is, hogy keveset tudunk a közegről, amelyben élt. I. Tóth Zoltán kifejezetten magányos hősnek látta, annyira kimagaslott kortársai közül. ,A román nemzeti ideológia Erdélyben hamarább született meg, mint maga a román nemzet. Klein Ince nagy egyedülvaló volt, megfelelő baráti környezet és társadalmi háttér