Századok – 1994

Figyelő - Miskolczy Ambrus: Egy görög katolikus püspök római száműzetésben (Historiográfiai széljegyzetek Inochentie Micu-Klein legújabb életrajza kapcsán) I/180

FIGYELŐ Miskolczy Ambrus EGY GÖRÖG KATOLIKUS PÜSPÖK RÓMAI SZÁMŰZETÉSBEN (Historiográfiai széljegyzetek Inochentie Micu-Klein legújabb életrajza kapcsánj1 Az erdélyi románok 18. századi története dráma — írta Octavian Bârlea a román görög katolikus múlt egyik legavatottabb értője.2 A dráma első nagy főszereplője Inochentie Micu-Klein (1692-1768), aki életének több mint utolsó két évtizedét római száműzetésben élte le. Ennek az időszaknak szentelte Francise Pall, a Kolozsvári Egyetem egykori tanára — miután Németországba távozott — az utóbbi évek egyik legnagyobbszabású román tárgyú monográfiáját. Az pedig külön jelentőséggel bír, hogy a munka az erdélyi szászok Studia Transylvanica című sorozatában jelent meg, példázva a szászok programszerűen vallott összerdélyi érdeklődését. A mű utószavában találóan hangsúlyozza Paul Philippi, az erdélyi vagy inkább már erdélyi származású németség szász öntudatának egyik teoretikusa, és egyben kiváló teológiai gondolkodó, hogy „megértési nehézségek támadnak az értekelés terén, ha ez apodiktikus igénnyel lép fel. Bár az erdélyi viszonyok ismerője egyben tudatában van annak, hogy a szerző akkor írt a görög katolikus egyháztörténet eme szakaszáról, amikor ezt az egyházat államilag betiltották és létjogosultságának pátoszát a száműzetésben kellett artikulálnia, ahol a szerző maga is él. És ennek az anyagnak a kezelése arra fogja ösztönözni a mi »Országismereti-Egyletünk« munkatársát, hogy az erdélyi történeti és tudati valóság egy darabját tudomásul vegye, saját szemléletét felülvizsgálja, éppen ama feldolgozáshoz, mely a nemzeti hagyományok párbeszédét újra lehetővé teszi és gyümölcsözővé teheti".3 Súlyos és időszerű gondolatok ezek. Biztató és óvatos optimizmust sugalnak. De vajon igazolja ez a munka Philippi optimizmusát? Pontosabban: miként jelzi önmagunk — önmagunkon az erdélyi kérdésekkel foglalkozó tollforgatókat értve — revíziójának követelményét? Szemlénkben erre keresünk választ. Inochentie Micu-Klein a 18.századi román történelem egyik legnagyobb alakja. Szókimondása, bátorsága és kérlelhetetlensége tette azzá. Szókimondáson azt értjük, hogy úgy tudta formába önteni a román nemzeti igényeket, mint addig senki. Ahhoz pedig bátorság kellett, hogy ne csak az erdélyi uralkodó rendekkel és a rendi kormányzattal dacoljon, hanem magával a központi hatalommal is. És ha olykor kompromisszumot is akart kötni, kérlelhetetlenül ragaszkodott fő célkitűzéseihez. Amikor aztán látta, hogy az erdélyi és a birodalmi vezetés ellene fordul, Rómába menekült,