Századok – 1994
Dokumentumok - Enyedi Sándor: „Egek szeretik hazánkat; nemzetünket”. Aranka György első levelei Kovachich Márton Györgyhöz I/142
DOKUMENTUMOK 143 ben egy rövid mustrában történik említés.6 Majd ennek nyomán elindulva V. Windisch Éva az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának latin gyűjteményében találta meg a magyar nyelvű leveleket és értelmezte azokat doktori dolgozatában Kovachich Márton György szempontjából. De túl későn ahhoz, hogy e megállapításokat Jancsó Elemér hasznosíthatta volna.7 Az eddig — az Aranka irodalomban ismeretlen — leveleket itt tesszük első ízben közzé; csupán egyetlen levél részletét közöltem az 1988-ban kiadott kötetemben.8 Lássuk tehát a leveleket. A már említett szellemi műhelyt létrehozó Kovachich Márton György intézetéről Tertina Mihály pap-tanár értesíti Aranka Györgyöt, ő az,- aki a közvetlen kapcsolat létrehozását segíti elő. Tertina arra kérte Arankát, hogy működjön közre; Aranka az 1794. június 7-i levelében jó kívánságokkal halmozza el az induló intézményt; s bár a kérés hirtelen érte Arankát, de máris próbálkozik; annak külön örvend — hogy Kovachich — mint írta — a magyar nyelvet is „tudós pennája alá vette ..." Az erdélyi kezdeményezésekből, Kovachich munkálkodásából Aranka azt látja, hogy az „egek szeretik Hazánkat, Nemzetünket: és a mi gyenge igyekezeteinket fel akarják segélleni..." Lám felállott az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság is! Egy készítendő lexikon ügyében kéri Kovachich véleményét; ugyanakkor hívja a társulat tagjainak sorába. A Kézírások Társasága pedig arra készül, hogy kiadja Marosszék főtisztjeinek a névsorát 1491-1515 közötti évekből. És máris a székelyek történetéhez jutottak; kéri Aranka, hogy segítsen e kérdések megvilágításában oklevelekkel — ha tud. (A székelyek történetére vonatkozó kérdések a további levelek fő részeit alkotják.) A válasz hamar jött, s hamar keletkezett az újabb levél, mint Aranka írta: „Mikor el olvastam, méltónak találtam Kovachichhoz..." A második levél is bizakodó, és önérzettel teli: „Kovachich a Diplomák egybe Gyűjtésének a feje az Anya Országban, N[eme]s Magyar Országon: és Aranka Erdéllyben, a ki a Magyar Nyelv Mivelö Társaságnak Fö Titoknokjának neveztetik"; és számíthatnak az utókor elismerésére: ,A Maradék mindeniket szőre szálán meg fogja esmérni" — mert: „Ha az Egeknek... az Igyekezet tetszik, — a pokol kapui nem vesznek rajta diadalmat..." A lelkesedés ideje nem közömbös: a levél 1794. július 5-én íródott, amikor joggal jelenthette Aranka, hogy addig még nem volt jelentős akadály útjukban, ezért reménykedik, hogy a Társaság munkáinak első két kötete a közeljövőben megjelenik... Éppen egy Tertinától érkezett levél jelzi, hogy Magyarországon nem mindenki tudja megkülönböztetni a két erdélyi társaságot. És ebben a második levélben nagyon fontos tisztázás történik; lényegében cáfolja azt, amit Jancsó Elemér a már idézett forráskiadványában többször is leszögez. Idézzük Jancsót: „Mindkét társaságnak Aranka György volt a tényleges irányítója és mindkét társaság egyik fő céljául a régi kézírások gyűjtését, kiadását és feldolgozását tűzte ki..."9 Más helyen: „A Kéziratkiadó Társaság lényegében nem volt más, mint a Nyelvmívelő Társaság történeti munkáinak kiadója..."1 0 A helyzet ennél bonyolultabb. A július 5-i levél a bizonyíték, hogy Aranka ugyan részt vett a Kéziratkiadó Társaság 1791-es megalapításában; segítette azt különféle kéziratos kútfőkkel, amelyek kiadásában reménykedett, de a kezdet után tevékenysége a kéziratkiadó társaságban alkalmi volt: két kisebb tudományos téma
