Századok – 1994

Krónika - Magyar–szláv történeti kapcsolatok (Földvári Sándor) VI/1294

KRÓNIKA 1295 szandr E. Szuprun nevét. A magyar tudósok közül Nyomárkay István kapta a Franz Miklosich Emlékérmet. A történettudomány szempontjából főként az interdiszciplináris szekciók előadásai tartanak számot az érdeklődésre. A „Magyar-szláv kapcsolatok" szekció programjából történészi szemszögből kiemeljük Lévai Béla (Debrecen) , A tiszántúli Nagy út és a szlávok", Pusztay János (Szombathely) „Die sprachliche Situation bei den finnischugrischen Völkern Rußlands", valamint Papp Ferenc (Budapest) „Lomonoszov és a finnugorok" с. előadását. — Az „Ukrainisztika" szekcióból a fentebb már említett Medve Zoltán (Pécs) „Unde venis et quo vadis, Ucrainia?" c. szintézis-vázlatára hívjuk fel a figyelmet A filologizáló történetírás mellett nem kevésbé fontosak az eszmetörténeti, kultúrpolitikai, komparatív történettudományi vizsgálatok sem. A jelzett előadás példaértékű e komplex vizsgálatok folytatása szempontjából olyan területen, amelynek a kutatása belső, történészi, és külső, interdiszciplináris szempontokból egyaránt aktuális és hézagpótló a magyar tudományos életben. Az úgynevezett „történelem segédtudományai" diszciplínakört jelentősen gazdagította a „Szláv kultúra" szekció munkája. Gazdag programjából kiemeljük Font Márta (Pécs) ,A szomszédos államok I. (Szent) László politikájában", Boba Imre (Budapest) „Szent Cirill és Metód kultusza Közép-Európában", Ferincz István (Szeged) „Magyar Mózes és fivérei", valamint Szőke Lajos (Eger) „Nagy Péter reformjainak hatása az egyházi szláv nyelvre" c. előadását. — Paleográfiai szempontból különös figyelmet érdemel H. Tóth Imre (Szeged) „A Száva-könyv legrégebbi orosz része", illetve Kocsis Mihály (Szeged) ,A Szegedi Minea — egy kézirat a XVI-XVII. századból" c. dolgozata. Amint a szakmai közvélemény reagálása is mutatja, a latin szövegek terén már a század első fele óta a nemzetközi összehasonlítást is álló magyar paleográfia szláv (glagolita és chili) szövegeket vizsgáló ágát cirill vonatkozásban jelentősen gazdagítják H. Tóth Imrének az utóbi évtizedben megjelent tanulmányai. Mindkét ismertetett rendezvény anyaga a jelzett szervezők gondozásában egyegy önálló kötetben fog megjelenni. Földvári Sándor