Századok – 1994

Történeti irodalom - A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei (Ism.: Föglein Gizella) VI/1285

TÖRTÉNETI IRODALOM 1285 eredményekkel). Újra kiéleződnek a gazdasági és szociális ellentétek. így azután Degen szerint nem véletlen, hogy napirendre kerültek (éppen a szociáldemokraták ifjabb nemzedéke körében) a régi alapkérdésele, hogy az új helyzetben az SPS-nek ellenpólusnak, ellenzéknek, avagy kormánypártnak kell-e lennie. S ugyanebben az összefüggésben érdekes rálátást kínál, hogy a szakszervezetek szempontjából milyen szakaszok váltották egymást e hosszú, százéves időszakban — s ők miként látják felvetődni a tanulságokat Degen a könyvéhez hasznos mutatókat, köztük alapos bibliográfiai mutatót is mellékelt. A szerző eredményei magukért beszélnek, s a felvetett problémákon van mit gondolkodni. Jemnitz János A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IDEIGLENES VEZETŐ TESTÜLETEINEK JEGYZÓKÖNYVEL I. kötet. 1956. november 11. - 1957. január 14. Sorozatszerkesztő: Balogh Sándor. Az I. kötetet szerkesztette és a jegyzeteket készítette: Némethné Vágyi Karola és Sipos Levente. Intera Rt 1993. 406 L Nehezen lehetne túlbecsülni azon kiadványok tudományos és társadalmi hasznosságát, amelyek alapvető fontosságú (kor- és kór-) történeti dokumentumokat bocsátanak közre. Balogh Sándor, a történelemtudomány doktora, egyetemi tanár szakmai vezetésével a Politikatörténeti Intézet munkatársai — történészek, levéltárosok, tudományos kutatók — 1991-ben egyedülálló forráspublikáció sorozat összeállítására és közlésére vállalkoztak. Jelesül, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában fellelhető, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezető testületeinek az 1956-1957. évi jegyzőkönyveit kívánták a korszak kutatói és érdeklődői számára hozzáférhetővé tenni. A sorozat első kötete a közelmúltban látott napvilágot Némethné Vágyi Karola és Sipos Levente értő szerkesztésében. A forráskiadványt Balogh Sándor előszava és Sipos Levente bevezető tanulmánya nyitja meg. A vaskos dokumentum publikáció a hatalmi piramis csúcsán lévő intézmény ideiglenes vezető testületeinek 1956. november 11. - 1957. január 14. közötti jegyzőkönyveit közli. Közelebbről a kötet az MSZMP 23 tagú Ideiglenes Központi Bizottságának 5 jegyzőkönyvét, valamint a 8 tagú Ideiglenes Intéző Bizottságnak (Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc) 10 jegyzőkönyvét tartalmazza teljes terjedelemben, kronológiai sorrendben, a hozzájuk kapcsolódó határozatokkal együtt. A bevezetőből a kevésbé tájékozott olvasó is megtudhatja, hogy a kötet által felölelt kb. két hónap folyamán nem csupán e 15 ülésre került sor: az Ideiglenes Intéző Bizottság november 7-én, 10-én, 11-én és december 6-án is tartott üléseket; ezekről azonban a levéltárban nincsenek jegyzőkönyvek. Felvetődik a kérdés, hogy a szóban forgó ülések mindegyikéről készültek-e egyáltalán jegyzőkönyvek, vagy sem? Ha nem készültek, annak mi(k) volt(ak) az oka(i)? Ha viszont voltak jegyzőkönyvek, akkor vajon mi történhetett velük? Elgondolkodtató az is, hogy ezen ülések hiteles, pontos ismerete mennyiben gyarapítaná a Kádár-rendszer geneziséről, a visszarendeződés mozzanatairól és motivációiról való, jelenlegi tudásunkat? A sztalinista politikai intézményrendszer lebontása, a párt megreformálása, szabad választások kiírása, többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia kialakítása, független bíróságok felállítása, a polgári és emberi szabadságjogok biztosítása, a jogállamiság megteremtése, a szociális érdekektől korlátozott magántulajdon és a társadalmi tulajdon egyensúlyán alapuló gazdaságpolitika kidolgozása, valamint — legfontosabb, ismételten visszatérő követelésként — Magyarország szuverenitásának a helyreállítása voltak 1956 októberének fő célkitűzései. A kötet jegyzőkönyveiből és határozataiból e célok meghiúsulásának különböző stációi rekonstruálhatók. A visszarendeződés nemzetközi, nagyhatalmi meghatározottsága, illetve annak skizofrén következményei a folyamat minden szintjén dominánsnak bizonyultak. A szovjet katonai és politikai jelenlét a nemzeti függetlenséget és az állami szuverenitást megakadályozta; egyúttal kierőszakolta az MSZMP és a Kádár-kormány politikai „legitimációját". Az új hatalom azonban alkotmányos és nemzeti szempontból illegitim volt; a törvényes legitimációval Nagy Imre és kormánya rendelkezett. A kezdeti megnyilatkozások ellenére a többpártrendszer mégsem valósult meg: a Szovjetunió akaratából az MSZMP végül is egyedüli pártként, állampártként alakult meg és így funkcionált a későbbiek folyamán. E logikából következően az államhatalmi ágak parlamentáris demokrácia elvei szerinti megosztása sem ment végbe. A sztálini típusú politikai intézményrendszer, a totális állam „ötvenes évek"-beli visszaállítása valósult meg pl. a parlament, a kormány, az Elnöki Tanács esetében.