Századok – 1994

Történeti irodalom - Bernard Degen: Sozialdemokratie: Gegenmacht? Opposition? Bundesratspartei? (Ism.: Jemnitz János) VI/1283

TÖRTÉNETI IRODALOM 1283 Mindez együttvéve vezetett oda, hogy míg az 1950-60-as években igen sokan hittek megint valamiféle automatizmusban, s hogy a gazdasági „modernizáció" önmagában a szociáldemokrata túlsúlyra vezet, az 1980-90-es évek tapasztalatai mutatták meg, hogy a választásokon az SPD visszaesett az 1950-es évek szintjére. Bouviert azonban nem áll meg ezeknél a „makroszámoknál". Megállapítja, hogy a választásoknál kiderült: a munkásság többsége még mindig az SPD-re szavaz! Ám az is, hogy a munkások egy jelentós része már nem, s hogy a Ruhr-vidéken és a Saar-vidéken jelentós a katolikus felfogású munkások száma — akik a CDU-ra szavaznak. Külön tollhegyre tűzi a „ White-collar" technikus-tisztviselői réteget, amelyre erősen hat nem egyszerűen a pártok nimbusza, hanem a személyi kvalitásoké, s az, hogy a pártokon belül a gazdasági hatásképesség mennyire valószínűsíthető. így 1945 után Erhardt révén ez a mérleg a CDU felé billent, később K. Schiller, majd H. Schmidt révén az SDP felé. A választóknak ez a vándorlása igen jelentős, — és éppen a középrétegeknél az, amit Bouvier szerint nem lehet leegyszerűsíteni (olykor még a külpolitika is erősen befolyásolhatja — mint W. Brandt esetén) — és főként akkor, amikor az SPD belső szerkezete is megváltozott, a belső káderállománya is a jól képzett szakmunkások helyett (ahogyan az régen volt) most e tercier rétegekből kerül ki Jemnitz János Bemard Degen SOZIALDEMOKRATIE: GEGENMACHT? OPPOSITION? BUNDES RAT SP ARTEI? Die Geschichte der Regierunsbeteiligung dez schweizerischen Sozialdemokraten. Orel! Füssli Verlag, Zürich 1993. 159 p. SZOCIÁLDEMOKRÁCIA: ELLENPÓLUS? ELLENZÉK? Kormánypárt A svájci szociáldemokraták kormányrészvételének története. Ezúttal, úgy vélem, a szerző bemutatásával kell kezdeni. Bemard Degen a középfiatal történésznemzedék ígéretes képviselője. Bázelben született 1952-ben, a bázeli, majd a párizsi egyetemen tanult történelem, közgazdaságtan és szociológia szakon — (vagyis ennyiben is már az új nemzedék képviselője) —, számos könyvet jelentetett meg, jelenleg a bázeli egyetemen tanít és emellett a svájci történeti lexikon készítésénél tudományos tanácsadó. Könyvei a múltban is szinte kizárólag a svájci munkásmozgalom történetével foglalkoztak (tehát ez a téma Svájcban nem tekinthető halottnak, „lefutottnak"). Degen e könyvében száz évet átívelve vizsgálja ezt a rendkívül fontos és izgalmas, ellentmondásos kérdést, — minél nagyon jól tudta alkalmazni történeti szakismeretei mellett a közgazdasági és szociológiai rálátását is. Degen írására mindvégig jellemző a világos fogalmazás, az áttekinthetőség (amit néhány táblázat is megkönnyít), és, hogy a problémákat egyáltalán nem kívánja megkerülni. Sőt, láthatóan a szerzőt is éppen a problémák foglalkoztatják — így az, hogy a sokféle eredmény után Svájc társadalmi és politikai életében is miként halmozódtak fel a gondok, miként került Svájc és a svájci szociáldemokrácia is valamiféle új válaszút elé. Degen könyvét természetesen a 19. sz. utolsó harmadában, a Szociáldemokrata Párt születésénél kezdi, amikor e probléma még fel sem merülhetett. A párt és a szakszervezeti mozgalom is „a hivatalos politikai hatalmi szférákon" túl volt, már csak azért is, mert a szomszédos két nagyhatalommal, Franciaországgal és Németországgal szemben még a férfiak sem élvezhették az általános választójog vívmányát (a nők választójoga pedig Svájcban ismeretes módon igen hosszú és keserves történet maradt). így a párt eleve az „ellenpólust" adhatta, s a szerző e korszakban sokrétűen elemzi ezzel kapcsolatban, hogy a párt programjaiban, a tényleges gazdasági, szociálpolitikai kérdésekben mennyire vált kidolgozottá az ellen-altematíva, milyenek voltak ennek a személyi feltételei. Degen minderre nem ad egyszerű és általános feleletet, de felrajzolja az alternatíva elemeinek felhalmozódását — s persze azt is, hogy előbb a különféle kantonok helyi parlamentjeibe, majd a kantonok kormányaiba miként és mikor törtek be a szociáldemokraták még a századforduló idején, és milyen tapasztalatokat szereztek.