Századok – 1994

Történeti irodalom - Föglein Gizella: Államforma és államfői jogkör Magyarországon 1944–1949 (Ism.: Szerencsés Károly) VI/1279

TÖRTÉNETI IRODALOM 1279 Mivel a középiskolai és egyetemi oktatás a segédtankönyvek — így a dokumentumgyűjtemények — akut hiányában szenved, Németh István színvonalas válogatása az európai és német történelem öszszefonódásának felmutatásával, a kortörténeti dokumentumok közreadásával érdemben járul hozzá e kérdéskör sokszempontú megismeréséhez. Sávoly Mária Föglein Gizella ÁLLAMFORMA ÉS ÁLLAMFŐI JOGKÖR MAGYARORSZÁGON 1944-1949 Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. A magyar történelem egyik legizgalmasabb s tanulságokban leggazdagabb korszakának egy szeletét vizsgálja Föglein Gizella kötete. Az államforma és az államfői jogkör kérdése kapcsán a „koalíciós idők" számos jellegzetességére, politikai finomságára lelhet az olvasó, s olyan nagyformátumú politikusok, jogászok tevékenységével ismerkedhet meg, mint Zsedényi Béla, Sulyok Dezső, Vásáry István, Pfeiffer Zoltán, Moór Gyula és még sokan mások. Nagyszerűen alkalmas ez a történet arra, hogy bemutassa a nemzetért felelősen tenni akaró, a demokrácia intézményrendszerét megerősíteni, kiépíteni vágyó, erkölcsi, szakmai szempontból magasan ellenfeleik fölé nőtt politikusok elbukását, vereségét. A figyelmes olvasó számára kiderül az is, hogy e tragikus következményű vereség milyen okokra vezethető vissza: hogyan esik a „reálpolitikus" kisgazda vezetés az informális, majd nyíltan is megalakuló Baloldali Blokk csapdájába, hogyan áldozza fel a konfrontáció elodázása, az időnyerés céljából azokat az általános politikai, erkölcsi elveket, melyek legapróbb sérülésük esetén fekéllyé gennyesednek egy társadalomban, s az időbeli operáció elmaradása esetén a demokrácia biztos pusztulásához vezetnek. Föglein Gizella végigkíséri e történet eseményeit egészen a Nemzeti Főtanács megalakulásától az 1949-es Elnöki Tanács-létrejöttéig. Nem lehet kétséges, hogy ebben a történetben a köztársasági államforma behozatalának körülményei a legérdekesebbek és tanulságosabbak. Ebben szinte összesűrűsödik a koalíciós időszak lényege: láthatja az olvasó az egyes politikai erők céljait, illúzióit és eszközeit is. Miért erőlteti az államformaváltást a kommunista párt (s vele a szociáldemokraták)? Miért nem áll ellent határozottabban a kisgazda párt, melyben a hangulat éppenséggel nem volt köztársaságpárti? Miért nem sikerül a szuverenitás helyreállása utáni időszakra halasztani a döntést? Miért nem — mint Görögországban és Olaszországban — népszavazás útján döntenek a kérdésben? Miért vállalja éppen Sulyok Dezső a köztársasági törvényjavaslat beterjesztését, holott tisztában van ennek céljával? Miért Tildy Zoltán s nem a sokkal népszerűbb Nagy Ferenc lesz köztársasági elnök? Miért nem mertek kockáztatni egy titkos parlamenti szavazást sem az elnökválasztás esetében? Miért fordulnak szembe a nemzeti-demokraták, a köztársaság védelméről szóló törvénytervezettel? Miért nem lett a vezetőjük, Sulyok Dezső miniszterelnök? Miért állt olyan határozottan az államformaváltással izemben Mindszenty József, az esztergomi érsek? Bár Föglein Gizella célja elsősorban az államforma és az államfői jogkör jogi részének vizsgálata volt, a bőségesen idézett forrásanyagból s a szerző következtetéseiből ezekre a kérdésekre is választ kaphat az olvasó. Kiderítheti, hogy az MKP egyik célja az volt, hogy tudatosítsa: a kialakuló új rendszer a „két forradalommal" — s benne a „Tanácsköztársasággal" rokon. Ezt a törvényben is rögzítették, s az sem lehet véletlen, hogy a köztársaság első jogalkotása Károlyi Mihály érdemeit örökítette meg, aki a felületes és tendenciózus vélemény szerint átadta a hatalmat — éppen a szociáldemokrata és kommunista pártnak! Sokkal fontosabb azonban, hogy e kérdéssel megosszák azt a Kisgazda Párt mögé felsorakozott polgári-paraszti egységet, amely parlamenti arányokban is kifejeződve gátjává vált a diktatúrás törekvéseknek. Megkezdjék a Kisgazda Párt szétbomlasztását Erre legalkalmasabbnak az államforma kérdése látszott. Az ezt a céh felismerőket — a „szalámi első szeleteként" — éppen az államforma védelmével kapcsolatos viták nyomán záratták ki a kisgazdapártból! Nem volt mellékes az sem, hogy az esztergomi érseket szembefordítsák a hangadó kisgazdákkal, hisz Mindszenty a leghatározottabban ellenezte az államformaváltás ilyen módját Éppen ezért kellett megakadályozni a népszavazást, amit a kisgazdák jelentős része s Mindszenty is javasolt Kiderítheti az olvasó azt is, hogy miképpen sétált be ebbe az újabb csapdába a Kisgazda Párt vezetősége, s hogyan oktrojálta rá akaratát a parlamenti képviselőkre, a tagságra. Fontos mozzanat ez is: a kisgazda vezetők legfőbb feladatuknak nem azt tartják, hogy a tagság akaratát keresztülvigyék a koalíciós partnereknél, hanem azt, hogy a koalíciós partnerek akaratát keresztülvigyék a tagságnál. Volt aki már ekkor az MKP szekértolójaként, a többség azonban hamis illúziók rabjaként: ha engedünk az államforma