Századok – 1994

Történeti irodalom - A német kérdés 1945–1990 (Ism.: Sávoly Mária) VI/1276

1276 TÖRTÉNETI IRODALOM Demokrata Pártszövetség. A Független Kisgazdapártban, a Nemzeti Parasztpártban és a Szociáldemokrata Pártban a polgári erők oldaláról lezajlott folyamatok lényegében hasonlóak voltak: mindhárom párt polgári irányultságú személyiségei és csoportjai távozni kényszerültek pártjukból (Kár, hogy a könyv részletesebben nem tesz említést az NPP és az SZDP markáns polgári irányzatairól és azok kiszorításáról.) Néhány év leforgása alatt megvalósulni látszottak Bibó Istvánnak, „A magyar demokrácia válsága" című, 1945-ben írott tanulmányában kifejtett gondolatai: „...a kommunista párt taktikai nevelése elsősorban egy válogatott gárdának abszolút fegyelemhez való szoktatásán, földalatti szervezkedésen, konspiráción, az ellentétek dialektikus kiélezésén, az ellenféllel való bizalmatlanságon és a világnak a legszigorúbb módon társakra és ellenségekre való fölosztásán alapszik, az »aki nincs velem, az ellenem van« elve alapján". 1949 végéig a gyakorlatban is úgyszólván kiteljesedett az „aki nincs velem, az ellenem van" elve: megalakult az „állampárt"; a polgári pártok a népfront útján már nemcsak a hatalomból, de a közéletből is kiszorultak; így a városi és a falusi polgárság különböző rétegei politikai képviselet nélkül maradtak. Emellett elveszítették gazdasági érdekképviseletüket; a túlhajtott államosítások, valamint a kollektivizálás következtében pedig gazdasági pozíciójukat is. 1949 végétől — a nemzetközi és a belpolitikai életben végbement eseményekkel összhangban — a pártokkal szembeni „tűrés" és „tiltás" kettősségéből a „tűrés" immár teljesen eltűnt és kizárólagosan a „tiltás" teljesedett ki. Noha semmiféle jogszabály nem született a pártok likvidálásáról — hangsúlyozza Izsák Lajos —, de politikai és adminisztratív eszközök útján az „állampárton" kívül más pártok nem működhettek Magyarországon. (Holott valamennyi, 1944-1947 között alakult koalíciós vagy ellenzéki párt elismerten antináci és demokratikus volt; hiszen enélkül indulási engedélyt sem kaphattak volna.) Az 1956 őszén újjáalakult polgári pártok (pl. Független Kisgazdapárt; Szociáldemokrata Párt; Petőfipárt, Polgári Demokrata Párt; Magyar Radikális Párt; Magyar Szabadság Párt; Keresztény Demokrata Néppárt stb.) már létezésükkel is a többpártrendszer igényét képviselték. A demokrácia eszményeinek megfelelően különböző elképzelések és más-más demokratikus formák programjai, program-csírái léteztek egymás mellett. A pártok, illetve programjaik nyilvánvaló különbségei mellett két tényező azonban közös volt bennük. A pártok a sztálinizmus, valamint a szovjet katonai és politikai jelenlét vétóját fogalmazták meg; de mélyebb összefüggéseiben a jaltai rendszer kritikáját is. (Hogy ez valóban megtörtént, azt e kihívásra adott nagyhatalmi válaszok egyértelműen igazolták.) Valamennyi párt közös jellemzője volt az is, hogy esetükben a kizáráson, illetve a kizárólagosságon alapuló „tűrés" és „tiltás" logikája nem jutott, nem juthatott érvényre. Sokkal inkább a befogadáson alapuló „támogatás" elve érvényesült, a maga kivételes harmóniájával, nemzeti és társadalmi legitimitásuk elismerésével. Izsák Lajos könyvének egyedülállóan értékes része az a 32 dokumentum, amely az 1944-1956 közötti polgári pártok programjait tartalmazza. E történeti források közzététele nem csekély mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a szóban forgó pártok demokrácia felfogása és szellemisége a maga tárgyilagosságában és tényszerűségében őrződjön meg az utókor számára. A könyv forrásbázisa igen széles. Izsák Lajos állami és egyházi, központi és vidéki archívumok (pl. Belügyminisztérium Történeti Irattára, Esztergomi Prímási Levéltár, Fővárosi Levéltár, Országgyűlés Irodájának Irattára, Országos Levéltár, Politikatörténeti Intézet Levéltára, Új Magyar Központi Levéltár) iratai, továbbá sajtóanyagok és a fellelhető publikációk segítségével rekonstruálta a magyarországi polgári pártok második világháború utáni történetét. A szerző akadémiai doktori disszertációján alapuló kötet nélkülözhetetlen az oktatásban, de közéletünk képviselőinek is hatékony segítséget nyújthat. Föglein Gizella A NÉMET KÉRDÉS 1945-1990 Dokumentumgyűjtemény. Válogatta: Dr. Németh István. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. 273 p. A ,.német kérdés" — írja a kötet előszavában Németh István — politikai fogalomként a második világháború után magában foglalta a Németországgal összefüggő valamennyi nemzeti és európai-nemzetközi kérdést Nemzeti vonatkozásban az ország egységét, 1949 után a két német állam kapcsolatát fejezte