Századok – 1994

Közlemények - Hermann Róbert: Műfajok és tendenciák az 1848–49-es polgári memoárirodalomban I/113

AZ 1848-49-ES POLGÁRI MEMOÁRIRODALOMRÓL 129 a többiek viszont vagy jellemüket, vagy képességeiket tekintve messze alattuk maradtak.1

6 A hazai emlékiratirodalom kapcsán már utaltunk az első emigrációs memoárokra; ezeket az 1870-80 közötti időszakban tucatnyi újabb követte; egy részük naplójegyzetek alapján készült (László Károly, Pap János, Ihász Dániel, Nagy Péter, Árvay Sándor, Szőllősy Ferenc feljegyzései); más részükben a személyes visszaemlékezések mellett igen erős a történeti jelleg is.1

7 Szintén közvetve kapcsolódnak a negyvennyolcas memoárirodalomhoz a börtön-emlékiratok legkitűnőbb darabjai, Barsi Neumann János, Deák Farkas munkái, Mezősy László hatásvadász visszaemlékezései vagy Földy János alaposan átdolgozott kiadásban ismert feljegyzései.1

8 Madarász József emlékiratai kapcsán már utaltunk arra, hogy az emlékirodalmat egyre inkább befolyásolták a már megjelent memoárok, mint a tényleges emlékek. Ez alól a tendencia alól sajnos egyre kevésbé jelentettek kivételt a századvégi visszatekintések; ezért is kell óvatosan kezelnünk az olyan szerzők munkáit, mint pl. a két negyvennyolcas képviselőét, Frideczky Lajosét és Kacskovics Lajosét. Ezt követően az emlékiratirodalomra jóval inkább hatottak évfordulós vagy kereskedelmi szempontok, mint a napi politika. Az 1870-80-as években meg-megszólaltak az 1848-49 előtti és utáni konzervatívok, vagy az államapparátus tagjai is; egyre kevésbé kellett félniük attól, hogy ezért schwarzgelbnek vagy muszkavezetőnek minősítsék őket. Az emlékiratírókat jobban befolyásolták élményeik megörökítésekor a múló évek, mint az, hogy negyvennyolcasnak vagy hatvanhetesnek vallják-e magukat.1

9 Emellett már az 1870-es évektől megindult az emlékiratok és naplók szisztematikus gyűjtése és kiadása is. K. Papp Miklós és Kuszkó István egy-egy folyóiratban közölt jobbára erdélyi vonatkozású visszaemlékezéseket; Abafi Lajos a „Figyelő"ben irodalom-, a „Hazánkban" pedig jobbára politikai- és hadtörténeti jellegű emlékezések és naplók nagy számát tette közzé. Az előbbiben jelent meg pld. Besze János egyik emlékezése, az utóbbiban pedig a Puky Miklós és Rózsafy Mátyás között Komárom 1849-es történetéről lefolyt vita anyaga, Kovács Lajos egyik visszaemlékezése vagy Kazinczy Gábor már említett védőirata. A Gyulai Pál szerkesztette Budapesti Szemle is komoly szerepet vállalt a rövidebb emlékiratok és naplók kiadásában; Kovács Lajos, Hunfalvy Pál, Görgei Artúr munkáin kívül itt látott napvilágot gróf Bánfíy Dénes említett röpirata vagy Lónyay Menyhért naplója. A rövidke, napi- és hetilapokban közölt emlékiratoknak és naplóknak se szeri, se száma.2

0 Tanulmányunkban elsősorban a műfajok és tendenciák fő jellemzőit kívántuk megmutatni, tehát nem vállalkozhattunk az 1848-49-es napló- és memoárirodalom egészének történeti vagy irodalmi szempontú értékelésére; ezzel magyarázható, hogy olyan emlékiratokra, mint pl. Táncsics Mihályé, Pulszky Ferencé vagy Degré Alajosé, vagy a kevésbé ismert személyiségek közül Szárazberky Nagy Józsefé, nem tértünk ki. Részünkről ez nem értékítélet, sőt, inkább azt jelzi, hogy ezek esetében a többinél autonómabb, napi politikai szempontokból kevésbé vezérelve alkotott műről van szó. Hasonló okokból nem foglalkozhattunk részletesen a rövidebb, általában gyűjteményes formában megjelent emlékezésekkel sem (Jókai Mór, Berecz Károly, id. Ábrányi Kornél, Pongrácz Lajos, Vadnai Károly, Tóth Kálmán alkotásai), vagy az első-