Századok – 1994
Dokumentumok - Vonyó József: A kormánypárt és a választások. A NEP és a MÉP helyi szervezeteinek feladatai az 1935. és 1939. évi választások során VI/1165
1191 DOKUMENTUMOK Vonyó József A KORMÁNYPÁRT ÉS A VÁLASZTÁSOK A NEP és a MÉP helyi szervezeteinek feladatai az 1935. és 1939. évi választások során A két világháború közötti magyarországi hatalmi viszonyok meghatározó eleme volt az, hogy a parlamentáris rendszer keretei között megkérdójelezhetetlenné vált, illetve végig az maradt a Bethlen által 1922 elején megszervezett, később — jellegét tekintve is — részben változó egységes kormánypárt uralma. Bár az 1920-30-as években a hatalom birtoklása nemcsak (esetenként nem is elsősorban) a parlamentben, illetve a választásokon dőlt el, ezt a folyamatosságot az adott rendszerben csak választások révén és során lehetett legitimálni. így e politikai erőpróbáknak nagy jelentősége volt az uralkodó réteg három eleme hatalmának biztosításában. Annak ellenére, hogy az adott erőviszonyok, illetve a bethleni konszolidáció során kialakult állam- és kormányzati rendszer biztosítékai következtében szó sem lehetett parlamenti váltógazdálkodásról. A korszakkal foglalkozó történeti szakirodalom ezért is nagy figyelmet szentelt a kérdésnek. Az összefoglaló munkák és az egyes időszakok történetét feldolgozó kismonográfiák egyaránt súlyuknak megfelelően foglalkoztak a választások eredményeivel, s azokkal az eszközökkel, módszerekkel, amelyek révén a kormánypárt győzelmét biztosították.1 Néhány tanulmány részletesebben is elemezte a problémakör egyes összetevőit.2 Jóllehet, a fenti áttekintések helyenként vázlatosan vagy csupán egyes részkérdésekre kitérve foglalkoztak a parlamenti választások kérdésével, a fő problémák tekintetében hozzávetőleg pontos kép alakult ki. Mégis hiánypótló az az 1994-ben megjelent tanulmánykötet, melynek szerzői egységes szempontok alapján dolgozták fel többek között a két világháború közötti hat magyarországi parlamenti választás történetét is.3 Az eddigi feldolgozásokban a választások eredményének okait illetően alapvetően egységes és határozott értékelés fogalmazódott meg: az uralkodó elit a kormányzati hatalom adta eszközöket kihasználva biztosította az általa uralt kormánypárt választási győzelmét, s ezzel abszolút többségét a képviselőházban. Az alkalmazott eszközök és módszerek közül a történeti feldolgozások csak három fontos elemmel foglalkoztak. Egyrészt a választójog alakulásával, másrészt a végrehajtó hatalom adta lehetőségek — gyakran a választási etikát, sőt a törvényességet is sértő — kiaknázásával, harmadrészt a választási kampánnyal.
