Századok – 1994
Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149
A WALLENBERG-KUTATÁS KÉRDÉSEI 1159 hez vezető tárgyalásoknál: a Wallenberg családnak külön dossziéja van a KGB levéltárában.4 3 A mondottak alapján nem meglepő, hogy Szudoplatov nem tekinti véletlennek Raoul Wallenberg pesti lefogatását. Szerinte Sztálin és Molotov a családot akarta megzsarolni, hogy nyugati összeköttetéseit felhasználva kedvezőbb tárgyalási pozíciókat teremthessenek a Szovjetunió számára. Magára Raoulra vonatkozólag Szudoplatov úgy hiszi, hogy Sztálin avégből kívánta szovjet ügynökként beszervezni, hogy egy a krími félszigeten létesítendő zsidó autonóm köztársaság lehetőségét csalétkül használva Wallenberg segítségével részvételre bírja a nemzetközi tőkét a Szovjetunió háború utáni gazdasági rekonstrukciójában. Hivatkozva állítólag Berijától 1945-ben kapott szóbeli utasítására, hogy terjessze az angolok megnyugtatására egy a Krímben, nem pedig Palesztinában megvalósítandó autonóm zsidó köztársaság hírét. Szudoplatov szerint a szovjet katonai hírszerzés ügynökeinek utasításuk volt Raoul Wallenberg tevékenységének, különösen a németekkel való érintkezésének figyelemmel kísérésére. S mivel Wallenbergnek épp a zsidók megmentése érdekében gyakran kellett német biztonsági szervekkel tárgyalnia, ez szovjet elgondolás szerint különösen sebezhetővé tette. Hivatkozik Szudoplatov ebben az összefüggésben korábbi kollégájára, Alexander Belkin altábornagyra, aki a katonai kémelhárítás helyettes vezetőjeként látta Wallenberg azóta eltűnt dossziéját, amely a svédet a német, amerikai és brit hírszerzés munkatársaként írta le. Említi Szudoplatov egy, a budapesti Vöröskereszt missziójának dolgozó, Kutuzov nevű orosz emigráns hivatalnokát is, aki az 1920-as évektől szovjet ügynök volt. Kutuzov azt jelentette, hogy Wallenberg együttműködik a német hírszerzéssel és kettős játékot űz, s ez lehetővé teszi beszervezését: vagy hajlandó a szovjetnek dolgozni, vagy leleplezik német ügynökként. így fogalmazódhatott meg Szudoplatov szerint a terv Raoul Wallenberg beszervezésére és arra, hogy „rajta keresztül előmozdítsák családja együttműködését a Szovjetunió skandináviai képviselőivel". Tájékoztat Szudoplatov arról is, hogy Wallenberg Moszkvába szállítása idején és odaérkezése után külföldi vendégeknek és fontos személyiségeknek kijáró különleges elbánásban részesült. Vendégként kezelték, bár a külvilággal nem érintkezhetett (!). Lehet, hogy vallatói megvádolták azzal, hogy a Gestapo besúgója vagy amerikai ügynök volt, de a felső vezetés együttműködésének elnyerésére törekedett. Ezért „a KGB veteránjainak emlékezete szerint" a Lefortovo börtönben történt „kemény vallatás" után Wallenberget átvitték, úgymond, a Ljubljanka belső fogdájának másik, szállodaszerű blokkjába, ahol az olyan fontos személyiségeket vagy külföldieket tartották, „akiket vagy be kívántak szervezni, vagy likvidálni akartak". Elismeri Szudoplatov, hogy Sztálin idején ez „veszélyes hely" volt, mert ebben a belső fogdában volt az NKVD kommandatúrájának a kivégzőhelye.4 4 A bennfentes szakember hozzáértésével részletezi Szudoplatov annak az NKVD Kommandatúrájához csatolt toxikológiai laboratóriumnak a működését, melyre szolgálata idején hivatalos okmányok csak „Lab X" néven utaltak. A laboratórium igazgatója, G. M. Maironovszky professzor volt, aki harcgázok hatását és rosszindulatú daganatok elleni mérgek használatát kutatta. Kutatómunkájuk mellett azonban Maironovszky és asszisztensei a titkosrendőrség főnökeinek, Berijának és elődjének, Jezsovnak a parancsára titokban végrehajtották gyilkos mérgeikkel a szov-