Századok – 1994
Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149
A WALLENBERG-KUTATÁS KÉRDÉSEI 1155 úgy látszik kontaktusban állt mind a Hitlerrel szembeszegülő Goerdeler csoporttal, mind az amerikai titkosszolgálattal, így Allen W. Dullesszal is.28 Raoul Wallenberg, már csak koránál fogva sem tartozott a család másik, tapasztaltabb s idősebb belső hatalmi köréhez, s édesanyja második férjének családjában nőtt fel. E hatalmi-rokonsági finom szálakat azonban kívülállók, mint szovjet ügynökök, aligha ismerték. Tragédiáját így végső soron talán nem annyira zsidómentő tevékenysége, hanem családi neve okozta, mert a szovjet vezetőség rajta keresztül kívánt a család másik ágára, mely látszólag a svéd gazdaság és politika ütőerén tartotta kezét, nyomást gyakorolni. Hogy pl. Marcus Wallenberg éveken keresztül fontos közvetítőként ügyködött a finn-szovjet tárgyalásokon,29 csak erősíthette azt a szovjet ideológiában gyökerező felfogást, hogy a svéd nagykapitalizmus bástyája kulcsa lehet a svéd kormány ellenőrzésének,3 0 s ez a háborút követő hatalmi egyensúly kialakítása tekintetében fontos tényező lehet Európa északi részében. Mint látható, hipotézisek felállítására van bőven lehetőség, hiszen az újabban előkerült okmányok és tárgyi bizonyítékok sem adnak minden alapvető kérdésre választ. A nemzetközi érdeklődés sem lanyhult a téma iránt, mint a holland TV második csatornáján ez év március 9-én bemutatott „Az amerikai kapcsolat" c. Raoul Wallenbergről szóló rövid dokumentumfilm is bizonyítja.31 De bármilyen lelkiismeretes kutatómunkán alapszik egy jó dokumentumfilm, a végső szó, ha lesz ilyen, a Wallenberg-kutatás terén mégiscsak a történészt illeti. Hadd utaljak itt a főképp svéd égisz alatt történő erőfeszítésekre, melyekbe gyakran más országok kutatói, így magyarok is, bekapcsolódnak. Mindenekelőtt az uppsalai egyetem Carolina Rediviva könyvtárának kézirattárában lévő levéltári anyag említendő. Magyar részről Karsai László, Stark Tamás, Bajtay Péter és mások is résztvettek az 1989-ben elkezdett munkában, amelynek folyamán nemzetközi kutatók több csoportja dolgozott több mint kétszáz inteijú összegyűjtésén nyolc országban, Magyarországon, Izraelben, az USÁ-ban, továbbá Svéd-, Orosz-, Német-, Olaszországban és Ausztriában. A hangfelvételeket átgépelték az interjú eredeti nyelvén, s angolra is lefordították, amikor az eredeti nyelv nem angol volt. Noha a különböző szövegek átiratai és mutatói kb. 10 000 gépelt oldalra rúgnak, az Oral Project levéltári feldolgozása még nem teljes. Amennyire szúrópróbák alapján meg tudtam állapítani, ez a főképp Wallenberg magyarországi működésére vonatkozó, de más svéd és egyéb mentőakciókkal is foglalkozó gazdag anyag tárháza a II. világháború utolsó, legembertelenebb szakaszát magábafoglaló információnak. Felhasználása ugyan mind a tudományos kutatás, mind az oktatás céljára megkezdődött, a kritikai feldolgozás dandárja még hátra van.32 Míg az uppsalai gyűjtemény Wallenberg magyarországi mentőakciójára helyezi a hangsúlyt, az újabb svéd történeti irodalom figyelmének középpontjában a svéd emberbarát 1945 januári elfogatását követő szovjet szakasza áll. így Helene Carlbäck-Isotalo 30 oldalas tanulmánya, „Glasznoszty és a szovjet levéltárak megnyitása. Eljött-e az ideje annak, hogy pontot tegyünk a Raoul Wallenberg-ügy végére?" kritikai áttekintést ad az 1989 óta a tanulmány megírásáig, 1992 nyaráig a svédeknek orosz részről átadott okmányok jelentőségéről. Az alapos elemzés figyelembe veszi mind a régebbi, mind a legújabb svéd irodalmat, s felvázolja a még megoldatlan kérdéseket is. Eltekintve egyes szimplifikált vagy vitatható megállapításoktól, mint
