Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1127 a kormány szociális szempontból lehetónek tartja, változtatni fog a törvény rendelkezésein". Hangsúlyozta, hogy a törvénnyel soha nem azonosította magát, az „mint a kultuszminisztérium egyik terhes öröksége szállt rám", és elsősorban a törvény 3. szakasza hatályon kívül helyezését tartotta szükségesnek. Néhány nap múlva közzétett újabb nyilatkozatában Hebelsberg ismételten kijelentette, hogy „magának a numerus claususnak megszüntetése nincs tervbevéve", azt mint szociálpolitikai rendszabályt továbbra is fenn kell tartani, célszerű azonban a 3. szakasz harmadik bekezdésének elhagyása.19 A liberális ellenzék sajtója a törvénymódosítás bejelentését eleinte óvatos megelégedéssel fogadta, azt a numerus clausus megszüntetése felé tett lépésnek tekintette. Rövidesen világossá vált azonban, hogy e tekintetben inkább csak látszatintézkedés várható. Az Esti Kurir vezércikke szerint a nyilatkozatokból kiviláglik, hogy „a numerus clausus intézményét az urak még mindig fentartandónak vélik és tesséklássék megoldásokkal próbálkoznak csupán", a szavak, a szépen hangzó frázisok megint Genfnek szólnak. A szociáldemokraták lapja kezdettől fogva szkeptikus álláspontot foglalt el, „csak a forma változik, a lényeg marad" — írta már október 21-én, a törvény lényegét jelentő felekezeti korlátok fennmaradására ezután is ügyelni fognak. Lényegében ugyanezt hangsúlyozta Kéthly Anna is október 23-i cikkében.20 A numerus clausus híveinek tábora — a fajvédőpárt és más szélsőjobboldali szervezetek, az e politikai irányzatok felfogását valló professzorok, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviselőinek nagyobb része, valamint nem utolsósorban a bajtársi egyesületek — ugyanakkor heves tiltakozással fogadták a törvénymódosítás bejelentését. Állást foglalt a törvénymódosítás ellen Gömbös Gyula, Friedrich István, Haller István, Eckhardt Tibor, Wolff Károly stb., a szélsőjobboldali erőkkel szoros kapcsolatban álló bajtársi egyesületek pedig megkezdték erőszakos akcióikat. Előbb — október 21-22-én — Szomory Dezső: A nagyasszony c. színművének Nemzeti Színház-beli reprize ellen rendeztek botrányos, a rendőrség beavatkozását is kiváltó tüntetéseket, majd 24-én kezdetét vették az előző évek megszokott egyetemi atrocitásai (igazoltatások az egyetemek épületeinek bejáratainál, a zsidó hallgatók eltávolítása, inzultálása). A Turul Szövetség 24-én délután tartott nagygyűlésén elfogadott határozat a numerus clausus-törvény „megvédésére" szólított fel. Az Emericana nem vett részt a rendzavarásokban, de nyilatkozatában a numerus clausus módosítása ellen foglalt állást. A sorozatos egyetemi atrocitásokat a képviselőházban Pakots József és Rassay Károly ellenzéki képviselők is szóvá tették. Hebelsberg válaszában formális ígéretet tett „a rendbontások" megszüntetésére, de célszerűtlennek tartotta a túlságos szigor alkalmazását (hangsúlyozva, hogy ezek „a mi gyerekeink. És egy kultuszministernek ezeket minden körülmények között szeretnie kell"). Az atrocitások átteijedtek a vidéki egyetemekre is. Hebelsberg két alkalommal is tárgyalt a bajtársi egyesületek vezetőivel, de az egyetemeken a rend csak a november elejei négynapos szünet után állt helyre.21 Időközben a minisztériumban előrehaladtak az 1920. évi XXV. tc. módosításának munkálatai, és a törvényjavaslatot Hebelsberg a Minisztertanács 1927. november 4-i ülése elé terjesztette. Az ülésen Hebelsberg vázolta e kérdés bel- és külpolitikai vonatkozásait. Utalt arra, hogy a Népszövetség ez ügyben halasztó határozatot hozott, és a decemberi ülésszakon az ismét napirendre kerül. Walko külügyminiszter
