Századok – 1994

Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117

A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1125 hogy a numerus claususból választási jelszó legyen — javasolta: a hazai zsidóság vezetói vele együtt forduljanak Wolfhoz, megkérve őt arra, hogy a választások előtt a numerus clausus kérdése ne kerüljön a Népszövetség elé. Klebelsberg — akinek Bethlen megküldte Hegedűs levelét — ezzel nem értett egyet, és egyúttal „a legbizalmasabban" vázolta a numerus clausus módosításával kapcsolatos elképzeléseit. Klebelsberg felfogása, a numerus claususszal kapcsolatos álláspontja — az eddigiekből is kitűnően — meglehetősen ellentmondásos volt. Politikai kétarcúsága — amelyre jobb- és baloldali ellenfelei gyakran hivatkoztak — e tekintetben is megnyilatkozott. Politikai nézeteiről ő maga is gyakran eltérően nyilatkozott (így pl. 1922. május 14-i soproni választási beszédében egyaránt fellépett a bal- és a jobboldali szélsőségek ellen, „a középút politikáját szolgálom", mondotta, a Nemzetgyűlés 1925. november 26-i ülésén viszont egyértelműen a konzervatív-jobboldali politika mellett tett hitet.) A numerus clausust illetően állásfoglalását ugyanakkor nyilvánvalóan taktikai szempontok, a politikai erőviszonyok, „a történelmi tradíciónak megfelelő fajiságot" (Bethlen) képviselő középosztály támogatását előtérbe állító politikai célkitűzések és nem utolsósorban a szélsőjobboldali erők befolyása alatt álló egyetemi ifjúsági szervezetek szerepének, súlyának figyelembe vétele is motiválták. Ezért az 1926. november 3-i válaszlevelében foglaltak igen fontosak, tényleges álláspontját kifejezőnek tekinthetők. E levélben megállapította, hogy a numerus clausustörvény 3. §-ának szövegezése mellett „a hágai Cour permanent elé a siker reményével nem mehetünk... A törvényt tehát majd revideálnunk kell, de nem azért, hogy a zsidó egyetemi hallgatók ezreit megint nyakára bocsássuk a nemzetnek, hanem azért, hogy bizonyos racionális enyhítéssel az intézmény lényegét megmentsük". A választások elótt azonban nem tartotta helyesnek a novella beterjesztését. Szerinte arra kell törekedni, hogy a Népszövetség decemberi ülésszakára ezt az ügyet ne tűzzék ki, és a törvénymódosításra csak a választások után kerüljön sor. Bethlen azonban úgy ítélte meg, hogy elsősorban a liberális ellenzék megosztása érdekében, a zsidó szavazók minél nagyobb részének megnyerésére törekedve, de egyúttal a keresztény középosztályt is megnyugtatva, kellően óvatos formában a választási agitációban is célszerű a numerus clausus-törvény módosításának szükségességét felvetni. A budapesti Vigadóban tartott 1926. november 16-i választási beszédében hangsúlyozta, hogy a zsidó hitfelekezet törvényen alapuló egyenjogúságát „csorbítani semmiféle módon sem szabad", a kormány minden, a zsidó hitfelekezethez tartozókkal szembeni izgatást elnyomni és üldözni köteles. Ezzel kapcsolatban kitért a numerus clausus kérdésére is. Megismételte Klebelsberg 1925 decemberi, e törvényt átmeneti intézménynek minősítő genfi nyilatkozatát, majd említést tett e kérdés két oldaláról: a zsidók esetében az egyenlőtlen elbánás sérelmi érzetéről, „melyet semmiféle dialektikával, semmiféle formulával eloszlatni senki sem fog tudni", a keresztény középosztály esetében pedig gyermekei jövője, kenyere iránti aggodalmáról. A törvény módosításának lehetséges időpontjáról azonban nem beszélt. (Mint a fajvédők lapja utóbb írta, Bethlen „beígérte ugyan e törvény módosítását is, nyilatkozatát azonban, szokás szerint, nemcsak a liberális oldalnak, hanem a keresztény nemzeti társadalomnak is szánta, s így nem lehetett világosan kivenni belőle, hogy tulajdonképen mire is készül a kormány".) A numerus clausus módosításáról