Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1123 Az 1925. december 12-i ülésen a Tanács de Mello-Franco előterjesztése alapján úgy határozott, hogy mivel a magyar kormány képviselője szerint a numerus clausus kivételes és átmeneti rendelkezés, és kész e törvényt módosítani, mihelyt a társadalmi helyzet megváltozik, tudomásul veszi a magyar kormány kijelentéseit, és váija, hogy e törvényt a közeljövőben módosítsák. Klebelsberg a határozattervezetet elfogadta, és hangsúlyozottan kijelentette, hogy a kormány mindent megtesz erre adott nyilatkozata értelmében.10 Klebelsberg Becker porosz kultuszminiszternek írt 1926 januári levele szerint Genfben „hatte ich eine ganze Odyssee durchzumachen"; a Népszövetség előtt „а numerus clausus-törvényt kellett védelmeznem, ami rám nézve annyival kellemetlenebb feladat volt, mert annak idején a törvényt... nem szavaztam meg, és szövegezése valóban nem mondható szerencsésnek".11 Genf után - törvénymódosítás előtt Klebelsberg genfi szereplésének felettébb változatos hazai visszhangja volt. A numerus clausus fenntartását támogató körök lelkesen üdvözölték a népszövetségi vita eredményét. A Nemzeti Újság „Klebelsberg döntő sikere a numerus clausus kérdésében a Népszövetség előtt" címmel közölte genfi beszédét, Gömbös pedig a fajvédő párt vacsoráján „megnyugvással és elismeréssel" vette tudomásul Klebelsberg genfi beszédét, örömmel konstatálva, hogy a miniszter állást foglalt a jobboldali irányzat mellett. A képviselőház december 16-i ülésén viszont Peyer Károly interpellációjában bírálva Klebelsberg ellentmondásos nyilatkozatait, feltette a kérdést: „Szándékában áll-e a kormánynak egy olyan javaslatot a Ház elé terjeszteni, amely ezt a törvényt hatályon kívül helyezi már a közeljövőben, és szándékozik-e odahatni, hogy Magyarország homlokáról ez a szégyenbélyeg letöröltessék." Klebelsberg válaszában lényegében megismételte genfi beszédének tartalmát, hivatkozott a numerus clausus módosítását akadályozó pszichológiai okokra: a 19-es proletárdiktatúra — amelynek „majdnem összes vezetői és végrehajtó közegeinek túlnyomó része a bevándorolt galíciai zsidóság soraiból került ki" — által előidézett antiszemitizmusra, továbbá a magyar középosztály katasztrofális helyzetére, és ezek miatt a törvény módosítására csak akkor kerülhet sor, amikor ezt „a konszolidáció folyamatának megzavarása és komoly megrázkódtatások nélkül meg lehet tenni". Másnap Sándor Pál, Rupert Rezső, Vázsonyi Vilmos, Hegymegi-Kiss Pál és Fábián Béla éles hangú felszólalásaikban bírálták a numerus clausus-törvényt, az őszinteség hiányát, Klebelsberg egyes kijelentéseinek abszurd voltát (így azt, hogy a numerus clausus a zsidók védelmét jelenti). A vitában Bethlen is felszólalt. Hangsúlyozta, hogy a kormány négy év óta azon dolgozik, hogy a zsidókérdésben „közeledés, kibékülés létesüljön". Kijelentette, hogy a numerus clausus-törvény ugyan a zsidóságot népfajnak, ill. nemzetiségnek deklarálta, de a kormánynak nem ez az álláspontja. „Én azokat a zsidókat, akik a magyarsággal azonosítják magukat,... zsidóvallású magyaroknak tartom és nem tartom külön népfajnak" (hozzátette azonban, hogy az országban vannak olyan zsidók is, akik nem azonosítják magukat a nemzet érdekeivel).12
