Századok – 1994
Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078
MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1111 akadályt képezett a rendszer reakciós jellege, amely sem a nagybirtok, sem a nagytőke gazdagságát nem engedte a társadalom felépülése érdekében megcsapolni. Számos jel szerint nemcsak a Pénzügyminisztériumban őrködtek azon, hogy az államháztartás egyensúlya helyreálljon, hanem a Külügyminisztériumban is megfelelően ügyeltek a rendelkezésre álló pénzek sikeres felhasználására. Amikor például a keresztényszocialista Székely János egyik külföldi propagandisztikus szereplésükről beszámolva anyagi támogatást kér, akkor a Külügyminisztérium elutasító választ ad, mert „csak azt tették, amit minden magyar embernek, ki külföldön van, kötelessége cselekedni".4 7 Mégis azt kell mondani, hogy a felhasználható anyagi eszközöket nem forgatták hatékonyan, mert hiányzott a háború elvesztésének megfelelő analízise, következőleg nem tudták a propagandát a külföldön élő magyarságképhez igazítani. Nem válhatott sikeressé e propaganda azért sem, mert — mint láttuk — több ízben elhárították azokat a társadalomból jövő kezdeményezéseket, amelyek révén akcióikat eredményesebbé lehetett volna tenni. A kedvező társadalmi háttér pedig egy hatékonyabb propagandának igen lényeges feltétele lett volna. A megfelelő külpolitikai iskolázottságú közvélemény hiánya egyben azt is jelentette, hogy a Külügyminisztérium még ha akart sem tudott volna egy olyan szélesebb bázist kialakítani, amelyre biztonságosan építkezhetett volna. 1925 február végén Berzeviczy Albert, mint a Magyar Külügyi Társaság társelnöke azzal a kéréssel fordult Scitovszky Tibor külügyminiszterhez, hogy kapjanak anyagi támogatást a Radisics Elemér szerkesztette Magyar Külpolitika c. folyóirat olyan átformálásához, amely nyomán a lap havonta két magyar és egy idegen nyelvű számot jelentetne meg. Kérését Berzeviczy a Külügyi Társaság eredményesnek minősített működésére, a „nagy sikerrel működő" Külügyi Szemle c. társasági orgánumra alapozta. A Dísz téren ellenben egészen másként látták a társaság működését. „Ha a néhány év óta fennálló Magyar Külpolitika c. folyóirat nem tudott magának olvasóközönséget toborozni, alig hihető, hogy a jövőben — mintegy másfél év múlva — ezt új köntösében elérhesse. Lesz tehát egy drága állami pénzen fenntartott lap, melynek nincs olvasóközönsége" — írta az aktára Gerevich Zoltán. Mivel a Magyar Külpolitika a Külügyi Szemlénél jóval könnyedebb zsánerű volt, nem nehéz elképzelni, hogy ez utóbbi lapnak mekkora lehetett a kisugárzása. Ezért Kánya Kálmán úgy döntött, hogy a kérést a minisztérium nem teljesíti.4 8 Az említett eset 1925-ből való, így arra vall, hogy az elmúlt fél évtized a magyar politikai közvélemény külpolitikai iskolázottságának javítása szempontjából meddő maradt. Ez pedig — a fentebb számbavett tényezőkkel együtt — azt is jelenti, hogy e propagandamunka a külföldön gyökeret vert, kedvezőtlen magyarságképet alig tudta módosítani. JEGYZETEK 1 Balogh József- Illyés Gyula - Keresztúry Dezső: Hírünk a világban. Bp. 1985. 20. 2 Köpeczi Béla: Európa magyarságképe. História 1986. 3-4. sz. 6. 3 Kosáry Domokos: Magyarország Európa újabb kori nemzetközi rendszerében. Bp. 1985. 29. 4 Erre ld. részletesebben: Köpeczi Béla: „Magyarország a kereszténység ellensége". A Thököly-felkelés az európai közvéleményben c. munkáját. Bp. 1976.
