Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

1108 PRITZ PÁL mesét nyerészkedő zsidókról és felelőtlen magyarokról (szlovákokról valószínűleg nem is tesznek említést), kik támadó szándékú és reakciós magyar kormány által lettek felbujtva. A cseh katonaság tüzelni volt kénytelen stb. stb..." Ha ez eset valóban fontos, akkor bizottságot küldenek ki Prágából. A cseh sajtóiroda a bizottság kiküldését úgy állítja be, mint a kormány nagylelkű érdeklődését Kosice lakossága iránt. A bizottság kedvező jelentéseit bőven kommentálják. Hogyan reagál most egy angol? „Azt fogja magában gondobi »ezek a balkáni (sic) emberek mindig veszekszenek (mi a fenét marakodnak a zsidókkal, mint a kutyák a koncért?). A csehek úgy látszik rendet akarnak tartani, dacára annak, hogy a rendőrség e feladatát nem búja elvégezni. Isten tudja — talán majd a katonaság...«, azután ezek a gondolatok eszébe juttatják Írországot, erről az ügyről mindent elfelejt, kivéve talán, hogy Kassa Csehszlovákiában fekszikl" (Eredeti kiemelés — P. P.) A feltételezett magyar reagálás az ismeretlen diplomata szerint a következőképpen festene: ,A cseh katonaság Kassa magyar és szlovák lakosságát provokálta. A nyerészkedő zsidók segítették a katonaságot száz és száz ártatlan magyar és szlovák legyilkolásában, kiket egy igazságtalan béke kényszerít, hogy idegen kormány alatt éljenek. A közismert magyar író S ... meztelen és haldokolva maradt az utcán. A cseh kormány ennek folytán kényszerítve érezte magát egy bizottság kiküldésére. Hogy e bizottság vizsgálatának eredménye milyen lesz, előre kitalálható. Halott honfitársaink emlékre gyászistentiszteletet tartunk Budapesten ...-én stb. stb." A leírás nem nélkülözi a karikaturisztikus elemeket, azonban olyan torzkép, amely a korabeli magyar propagandának — és hozzátehetjük: a benne tükröződő magyar mentalitásnak — karakterisztikus vonásait tükrözi vissza. Ezzel az ügyetlen propagandával szemben az angol diplomata szerint az angol mentalitásra figyelő, tényekkel időben operáló propagandát kellene folytatni. Javaslata szerint az eseményről az alábbi szövegű tájékoztatás lenne célszerű: „...-én Kosice (vagy ahogy a lakosság ismeri: Kassa) újból színhelye volt (a) csehszlovák reakció és militarizmus tobzódásának. Magyarok és szlovákok, kik ártatlan magyar dalokat énekeltek, hirtelen egy cseh katonai patrouille által megtámadtattak. A független érzésű férfiak visszautasították ezt a nem provokált támadást, ebből dulakodás támadt, melyből kifolyólag három ember, sajnos, életét vesztette és kettő megsebesült. A lakosság felháborodása oly mértékű volt, hogy a cseh kormány egy nyomozóbizottságot volt kénytelen az ügy felderítésére kiküldeni. Furcsa fényt vet a szabad cseh államban uralkodó állapotokra az a tény, hogy egy jókedvű, főleg futballozókból álló társaság nem tud zavartalanul dalokat énekelve kirándulni stb..." Az ismeretlen diplomatának műiden bizonnyal igaza van abban, hogy egy ilyen közlemény után a Prágából irányított propaganda lépései nyomán sem lenne nehéz az esetet továbbra is kedvezően beállítani. Átfogó, az egész magyar — Anglián keresztül lényegében a nemzetközi közvéleményt befolyásolni kívánó — propagandára vonatkozó javaslata is hasonló szellemben fogalmazódott meg. A külügyminisztertől a memorandum (mellékletével együtt) a politikai hírszerző osztályra került, ahol hamar megszületett a lekicsinylő, az egész előterjesztést semmibe vevő vélemény. „Propaganda szempontból nem tartalmaz semmi újat" —