Századok – 1994
Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078
MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1083 írásunk keretét messze túlfeszítené, ha a külföldi magyarság megszervezésére irányuló lépéseket részletesen nyomon követnénk. Ellenben a hatalmas tömegeket jelentő „régi amerikások" után érdemes felvillantani az elenyészően csekély számú bulgáriai — közelebbről szófiai — magyarokkal való törődést, mert plasztikusan mutatja, hogy a kormányzat mennyire előtérbe helyezte a külföldi magyarság befolyásolásának, megnyerésének ügyét. A bolgár fővárosban még 1898-ban létrejött a Szófiai Magyar Egylet, többnyire az ottani ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőiből. Nemeskéri Kiss Sándornak — aki az 1921-ben megszerveződő szófiai magyar követséget ügyvivőként majd egy évtizeden át vezette — gondja volt arra, hogy (irányításával) az ottani magyar munkások is tömörüljenek. Célja egy olyan munkásegyesület volt, amely „a politika kizárásával" kulturális és sportcélokra egyesíti az odaszakadtakat. Törekvése sikeres volt. 1923 tavaszán felkereste őt a szófiai magyar munkások küldöttsége, és felkérte az alakuló egyesület tiszteletbeli elnökségének elvállalására. Az ügyvivő — mivel ez volt a célja — a felajánlott tisztséget, a külügyminiszter utólagos jóváhagyását feltételezve, elfogadta. Arra, hogy a politika kizárására irányuló törekvés mögött mennyire maga a politika húzódott meg, Kiss Sándor újabb jelentései vetnek éles fényt. A Szófiai Magyar Munkások Petőfi Kultur Köre — így hívták a Petőfi centenárium évében létrejött egyesületet — számára június végén „minél nagyobb számú, lehetőleg politikától mentes, hazafias vagy népszerűen tudományos irányú könyvet" kér. Kérésének azzal adott nyomatékot, hogy jelezte: újabban a Bécsi Magyar Újságtól — ez volt az európai magyar emigráció egyik leghatékonyabb szócsöve — járt Szófiában valaki és felajánlotta, hogy a lap kiadmányaiból ingyen és annyit küldenek, amennyire szükség van. „Márpedig — fűzte az ügyvivő hozzá — a tagok azt fogják olvasni, amit kapnak; főleg amit ingyen kapnak." A követség kérését a Külügyminisztérium a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz továbbította, így hosszú hónapok teltek el és Kiss Sándor még mindig nem kapott választ. A türelmét vesztett diplomata október 19-én sürgető levelet küldött. Az érvelés az előző levelével azonos, ám részletesebb, a hangvételben pedig ingerültség bujkált. Az egyesület „a tél folyamán csak könyvekkel és előadásokkal szórakoztathatja, nevelheti tagjait, s ha a tél beállta előtt nem adunk könyvet a kezükbe, a Népszavához és a Bécsi Magyar Újsághoz fordulnak, ahonnan bizonyosan tüstént (eredeti kiemelés — P. P.) küldenek annyit, amennyit csak kérnek tőlük. Most még hálásak a »Petőfi« munkáskör tagjai, mert folyton érzik az állam segítő kezét, de ha nem folytathatjuk tervszerűen a nevelés munkáját, a Népszava örömmel vállalja helyettünk." Amikor e levél megíródott, már két napja úton volt Szófia felé a válasz, és vele együtt hat csomag könyv. Nagyobbik része a régebbi egylet — az intelligencia — számára, kisebbik hányada a munkásoknak. Nem sokkal később az adományozók között megjelent a Belügyminisztérium is. A Külföldi Magyarság című lap szerkesztője, Nagy Béla Szófiából visszatérve igen dicsérte' a munkásegylet tevékenységét és azt ajánlotta, hogy a belügyminiszter könyvtárat ajándékozzon az egyesületnek és egy — futball-labdát. A miniszter külügyi kollégájának a véleményét kérte, majd elindult a szállítmány Szófiába.
