Századok – 1994
Közlemények - Sándor Pál: A honi zsidó értelmiségről 1840–1849-ben I/102
A HONI ZSIDÓ ÉRTELMISÉGRŐL 1840-49-BEN 109 inknek bocsásson meg".4 5 1849. május 27-én ünnepelte a Magyarító Egylet az ország függetlenségét, mely alkalommal Horn Ede, aki tábori lelkész volt a fegyveres küzdelem idején, és az anyahitközség nevében Schwab Lőw,4 6 pesti rabbi is lelkes beszédeket tartottak. Emiatt jutott az utóbbi — Világos után — az osztrák hadbíróság kezére. Augusztus 17-én kísérték a fogdába, ahol 35 napot töltött vizsgálati fogságban. A közbeszéd szerint ő is Haynau kedvese segítségével szabadult.4 7 Itt említjük meg Oppenheimer Dávid Hermann48 temesvári és bánsági főrabbi személyét is, aki a forradalom kitörése hírére hálaadó istentiszteletet tartott az alkotmányos szabadság békés úton történt kivívásáért, így adva kifejezést azon hőn áhított óhajnak, hogy az alkotmányos átalakulás meghozza a hazai zsidóság számára is a polgári és politikai egyenjogúságot.49 Hasonló szerepet játszott a morvaországi születésű Lőw Lipót is, aki 1846-ban Nagykanizsán, 1846-50 között Pápán, végül Szegeden volt rabbi. Ó, aki függetlenségi küzdelem idején szintén tábori lelkész volt, Napló-jában elbeszéli, hogy 1849. június 3-án a veszprémiek felkérésére nagyhatású prédikációt tartott a város zsinagógájában az egybegyűlt zsidó és keresztény hallgatóság előtt s „tiszta magyarsággal" lelkesen üdvözölte a függetlenségi nyilatkozatot. Emiatt az osztrák hatóságok október 16-án fogolyként vitték át Veszprém és egy ideig fogva is tartották, ő is lelkes híve volt a honi zsidóság magyarosodásának.50 Nem volt tehát véletlen, hogy amikor negyven esztendővel utóbb Kohn Sámuel, pesti főrabbi5 1 levélben kért felvilágosítást Klapkától a honi zsidóság szerepéről a szabadságharcban, Klapka válaszában kiemelte: „Függetlenségi harcunkban 1848-49-ben zsidó honfitársaink is odaadóan részt vettek. És nemcsak nagy anyagi áldozatokat hoztak az ügy szolgálatában, de személyesen is közreműködtek a harcban." Levelében több nevet is kiemelt, mint Lévay Henrik közgazdászét,5 2 Rothfeld Sámuel hírlapíróét, 53 Hazay (Heim) Ernő publicistáét,54 Holländer Leó, a honi zsidóság érdemes harcosáét.55 О 48-ban két fiával önként lépett a honvédségbe és közvetlen kapcsolatba került Kossuth-tal, aki felismerte képességeit, őrnagyi rangban főhadbiztosnak nevezte ki. Ó volt az élelmezési, ruházati, elszállásolási ügyek legfőbb vezetője s egyúttal a Honvédelmi Minisztérium gazdasági osztályának irányítója. Klapka válaszában kiemelte Oppody (vagy Oppodi) -Oppenheim Alajos könyvelő nevét is.56 ó a Honvédelmi Minisztérium számvevőségi osztályán, mint főszámvevő teljesített szolgálatot, őrnagyi rangban a világosi kapitulációig. Megemlékezett Szarvady Frigyes hírlapíróról is, aki a kormányt Párizsban képviselő Teleki László titkára volt.5 7 Az elmondottakból egyértelműen kitűnik: a honi zsidó értelmiség színe-java hazájának tekintette az országot, amelyben élt. Sőt: vezető szerepet játszott az asszimilációs folyamatban, azonosulva a nemzet szabadságeszményével. Tettekkel bizonyította a magyarságát, midőn számára is lehetővé vált, hogy részt vegyen a forradalom és szabadságharc küzdelmeiben. Sőt: tette ezt annak ellenére, hogy egyenjogúságot sem társadalmi, sem politikai, sem vallási tekintetben nem kapott. E jogokban csak a szabadságharc végnapjaitól részesülhetett volna, midőn a kormány már Szegedre menekült, és Haynau seregei a város határához érkeztek. 1849. július 28-án vasárnap délelőtt Szemere Bertalan kormányfő 4§-ból álló törvényjavaslatot terjesztett be a nemzetgyűlésnek „a legújabb törvényekbe foglalt egyenlőségi elv alapján s az igazság s humanitás örök törvényei szerint" a teljes emancipációról,
