Századok – 1994
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón VI/1057
1074 GYÁNI GÁBOR ba fordult és visszaszorult a munkásnegyedekbe, a kül- és elővárosokba. Ekkor, többnyire ebben a fázisban emeltek barikádokat is mind a három városban azzal a céllal, hogy védjék magukat. Áttételesen a barikád szimbolikus választóvonal a kül- és a belváros között, e két vüág elválasztására szolgáló kitüntetett térbeli pont (vagy vonal). A röviden felvázolt két nap eseményei plasztikusan mutatták a budapesti nagyvárosi társadalom szociális megosztottságának térbeli struktúráját: a kívülálló számára is világossá téve, hol válik egy egymástól — vészhelyzetben — a polgárság (s vele a hatalom) világa az ekkor valóban „veszélyes osztály" módjára viselkedő munkásság szociális terétől. Nem állíthatjuk azonban, hogy ilyen „egyszerű" képlet felelt meg Budapest szociális topográfiájának. Amint Torino példája kapcsán Daniié Jalla megállapítja: „Nagyon félrevezető a földrajzi elhelyezkedés és a közösségfajták közötti egyszerű megfelelés fogalma, a munkásnegyedek és a polgári városközpont szembeállítása."97 Tagadhatatlan, hogy a belváros és a külső negyedek között sok funkcionális kapocs teremt összeköttetést, valamint ezek a városrészek belülről nem is egészen homogének (a magyar fővárosban különösen nem volt túlzott a rétegek szegregáltsága). Az viszont igaz, hogy ezek a funkcionális kapcsolatok időlegesen hatályon kívül helyeződtek, erőszakos közösségi cselekmények idején erodálódtak, hogy annál egyértelműbben kitűnjék az egymással szemben álló társadalmi csoportok különbözősége, territoriálisán is megnyilvánuló összebékíthetetlensége. Ennek volt szinte paradigmatikus kifejeződése a „vérvörös csütörtök" eseménysora. JEGYZETEK 1 Richard Sermett The Fall of Public Man. New York, 1977. 148, 212. 2 Anthony Vidier: The Scenes of the Street: Transformations in Ideal and Reality, 1750-1871. in: S. Anderson (ed.): On Streets. Cambridge, Mass., 1978; David H. Pinkney: Napoleon III and the Rebuilding of Pais. Princeton, 1972; Donald J. Olsen: The City as a Work of Árt London, Paris, Vienna. New Haven, 1986. 3 Vö. Gábor Gyánú Social History of Urban Space. Human Affairs, 3, 1993, 1, 46-57. 4 Vörös Károly: Budapest története IV. Bp., 1978. 187, 577. 5 Carl E. Schorske: The Ringstrasse, Its Critics, and the Birth of Urban Modernism. In: Uó. Fin-de-Siècle Vienna. Politics and Culture. New York, 1981. 24-62.; Sármány Попа: Historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Bp., 1990. 52-87; Winkler Gábor: Városépítészet a historizmusban. In: ZádorAnna (szerk.): A historizmus művészete Magyarországon. Bp., 1993. 34-40. 6 Hanák Péter: Polgárosodás és urbanizáció. Bécs és Budapest városfejlődése a 19. században. In: Uő.: A Kert és a Műhely. Bp., 1988. 29. skk. Gábor Eszter ugyanakkor vitatja ezt a megállapítást, mondván: ,A Sugárúton a Váci körúttól a Köröndig — egy-két kivételtói eltekintve — háromemeletes házak épültek. A Ringstrasse házait most nem vettem számba, de néhány jellegzetesnek tekintett példa alapján merem állítani, hogy nem volt általános az öt-hatemeletes hát. (Az utólagos emeletráépítés nem számít!) Bécsben kedvelt és gyakori volt a földszint feletti mezzanin (az emeletnél alacsonyabb félemelet) és e fölött következett a három emelet." Gábor Eszter: Ki mit csinált, és mit ki csinált? BUKSZ, 1991 tél 437. 7 Rakovszky Iván: A terek jelentősége a nagyvárosok életében. Technika, 1930/9. 259-266. 8 Budapest főváros törvényhatóságának szabályrendeletei I. r. Bp., 1881. 167-168; Fővárosi Közlöny, 1899. jan. 13. 4-20. 9 Budapest főváros törvényhatóságának szabályrendeletei II. r. Bp., 1888. 147-148. 10 Budapest főváros törvényhatósága által az 1888-1891-ik években alkotott szabályrendeletek, szabályzatok és utasítások. V. r. Bp., 1892. 51. skk. 11 A pesti művelt társalgó. Bp., 1986. 62-64, 65-67. 12 Az Új Idők illemkódexe. Bp., 1930. 199.
