Századok – 1994
Közlemények - Heckenast Gusztáv: Magyarország nem magyar iparos népessége a 18. században I/91
IPAROS NÉPESSÉG A 18. SZÁZADBAN 99 Nassicán három cseh és két ausztriai dolgozott, a Szeverin megyei Sussicán pedig a nyolc segédből hét volt csehországi.4 3 Más iparágakban nem ennyire feltűnő a külföldiek foglalkoztatása, néhány jellemző információ mégis ide kívánkozik. Kizárólag külföldi szakmunkások dolgoztak, mindig csak egynéhányan, a zágrábi káptalan és a pécsi káptalan papírmalmában, ez utóbbiban három birodalmi német és egy osztrák,4 4 egy bajor segéd és egy morva inas termelt a kamara papírmalmában Znióváralján 4 5 s külföldi volt a segédek többsége a Bars megyei Ebedecen és Nemeskosztolányban, a Gömör megyei Murányalján, végül tisztán nemzetközi társaságból állt a Besztercebánya melletti kosztiyjarszkai papírmalom személyzete: a valószínűleg helybeli német tulajdonos egy porosz, egy sziléziai, egy csehországi segédet, egy prágai és egy moszkvai inast foglalkoztatott.46 A Nyitra megyei holicsi majolika manufaktúrában tizennyolc munkásból tíz volt külföldi,4 7 Kuny Domokos budai fajansz manufaktúrájában tizenhárom munkásból négy,4 8 Róth Ferenc pongyeloki majolica fabrica-jának munkája is egy-egy külföldi mesterre, segédre és inasra volt alapozva.49 Szép számban szerepelnek külföldi segédek és speciális szakmunkások (posztónyírók, festők, takácsok) a textilmanufaktúrákról készült tabellákban is. 1786-ban a kilenc pesti textilmanufaktúra 303 munkásából 96-ot mondanak külföldinek;5 0 ez utóbbiak közül 70 dolgozott a Valero testvéreknél, de a következő évben — nem tudom miért — már Valeroék valamennyi munkását belföldinek mondják.5 1 Mária Krisztina főhercegnő 1776-ban alapított mosoni textilmanufaktúrája 1783. évi adat szerint 75 külföldi, „azaz Ausztriából, Morvaországból, Csehországból, Sziléziából stb. származó" munkást foglalkoztatott, és 30 magyarországi születésűt; 1787-ben viszont már csak 9 külföldit 56 magyarországival szemben.5 2 Ugyancsak túlnyomó volt a külföldiek aránya gróf Batthyány Tódornak az osztrák határszélen létesített üzemeiben: 1782-ben a loipersdorfi sárgaréz- és tűgyártó manufaktúrában 30 külföldi, a tárcsái posztómanufaktúrában 12 külföldi, az ugyancsak tárcsái dohányfabrikában 4 külföldi volt a teljes munkáslétszám,5 3 1 786-ban a borostyánkövi kén-, réz- és vitriolfabrikában pedig 75 külföldi és 15 belföldi dolgozott;5 4 érthetetlen, de az 1787-i tabellák szerint a külföldi munkások e tömegéből Loipersdorfban csak kettő maradt, Borostyánkőn egy sem, helyükbe — ha igaz — belföldiek léptek.5 5 Végül az 1786-ban Pozsonyban alapított két tükörgyártó manufaktúráról érdemes megemlékezni. Johann Georg Rudolph és társa kis méretű hordozható és zsebtükröket gyártott, Michael Hummel vállalkozását tükörgyámak nevezte, s ennek melléküzemei voltak tű-, ceruza-, fémfüst- és színespapírkészítő „manufaktúrái". Mindkét vállalkozó Nürnbergből szerződtette üzemvezetőjét és munkásainak többségét, a termelést is csak ezek megérkezése után indították meg. Úgy látszik egyik vállalkozás sem tudott fennmaradni, mert termékeik drágábbak voltak a Nürnbergből importált hasonló áruknál.56 A tanulságok a fentiekből azt hiszem nyilvánvalóak. A 18. századi Magyarország mind a céhes ipar, mind a manufakturális fejlődés tekintetében el volt maradva közvetlen nyugati szomszédainak, az osztrák és cseh tartományok színvonalához képest. Nemcsak a fejlesztés, új iparágak, modernebb technikák meghonosítása, de az egyszerű szinten tartás is lehetetlen volt külföldi iparosok folyamatos bevándorlása nélkül. A beköltözők általában a Habsburg-birodalom velünk szomszédos tartomá-
