Századok – 1994

Közlemények - Hermann Róbert: Műfajok és tendenciák az 1848–49-es polgári memoárirodalomban I/113

Hermann Róbert MŰFAJOK ÉS TENDENCIÁK AZ 1848^49-ES POLGÁRI MEMOÁRIRODALOMBAN 1848-1849 története ma már a magyar nemzeti mitológia egyik meghatározó jelentőségű fejezete. Mítosz ez, hiszen tele van csillogó és drámai jelenetekkel, félelem és gáncs nélküli lovagokkal és hűséges szolgákkal; míg a másik oldalon cselszövőkkel és árulókkal, esküszegőkkel és banditákkal. A múlt századi képes albumokat lapozva mintha egy nagy, többfelvonásos dráma színképeit látnánk; március 15-én a nyomda előtt és a Nemzeti Múzeumnál, július 11-én a képviselőházban, szeptember 29-én a Velencei-tó északi partján, Pákozd és Sukoró között, 1849 januárjában a Debrecen és Budapest közötti úton, április 14-én a debreceni nagytemplomban, május 21-én Budavár falain. De nem hiányoznak a drámai, sőt rémdrámai jelenetek sem; Zalatna, Nagyenyed, Abrudbánya füstölgő romjai, a zentai halottfejkoszorú, a világosi fegyverletétel, Kossuth búcsúja Orsovánál, és végül az aradi és pesti kivégzések. Mint minden mítosz, 1848-49 története is igaz és hamis elemekből állt és áll. A mítoszteremtés már a „nagy év" napjaiban megindult; hiszen nincs az a valóság, ami legendaként ne lehetne még szebb. így született meg a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavaló Petőfi mítosza; így adott egy derék ponyvaíró Kossuth szájába imát a kápolnai csatatéren s egy másik az orsovai Duna-parton; s így lett a magyar szabadságharc talán legjobb hadvezéréből, Görgeiből, Vörösmarty lantján „silány gazember, /ki e hazát eladta cudarul."1 1848-49 a magyar nemzet közös mítosza, de nemcsak magyar mítosz. Nemcsak a magyar nemzeti önazonosság egyik meghatározó eleme, hanem a szomszéd népek identitásáé is. A nemzettéválás folyamatának ha nem is kezdete, de talán legszembetűnőbb jele ez nemcsak a magyar, hanem a román, szerb, horvát és szlovák történelemben is. Ahogy a magyar honvédek feje köré szinte glóriát képzelt a magyar köztudat, úgy a román is hajlamos az egységmozgalmak arkangyalait látni Avram Iancu (kétfejű sasos lobogó alatt masírozó) lándzsás légióiban. Ahogy a vörössipkásoknak legendája (igaz legendája) van, a szlovák köztudat is mitológikus hősöknek tekinti Húrban, Hoda és Stur szintén a cs. kir. hadsereg oldalán álló, nagyobbrészt