Századok – 1993

Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706

730 BARTA RÓBERT Sztrájk idején fordítottak nagy gondot, s részben ennek is köszönhető a sztrájk „robbanásmentes" befejezése. Az Egységes Párt szereplése az 1920-as évek választásain hasonlóan sikeres volt, mint a brit Konzervatív Párté. Az 1922, 1926 és 1931-es választásokon a kormánypárt abszolút többséget szerzett, a kormánytámogató keresztény ellenzékkel pedig nagyarányú többségbe került a parlamentben is. A magyar választási rendszer a városok esetében fenntartotta a titkos szavazást, vidéken nyílt szavazás volt, s a szavazójogot — a rendszer érdekeinek megfelelően — a kormánypárt folyamatosan szűkítette a korszakban. A nyílt szavazásos körzetekben, a kormánypárti közigazgatás nyomására többnyire biztosan nyert az Egységes Párt, a titkosan szavazó városi kerületekben ritkán. A párt propagandájában első helyen álltak az országos kérdések, ami a rendszer fenntartását, területi revízióit, Trianon elutasítását jelentette. A pártgépezet működése választások idején '„felgyorsult", pamfletek, a sajtó, és — a 20-as évek második felétől — a rádió felhasználásával működött a pártpropaganda. Az Egyeséges Pártnak — ellentétben a brit Konzervatív Párttal — valójában nem kellett tartania a rivális pártok választási győzelmétől, mert a baloldali ellenzék végig defenzívában volt — a forradalmak miatt —, a szélsőjobboldali csoportok pedig lényegesen nem befolyásolhatták a belpolitika alakulását. Választási propagandájában az Egységes Párt a nemzet valódi érdekeit képviselő egyetlen pártként szerepelt, amely egyedül is képes megoldani az ország problémáit. Ez a fajta „küldetéstudat", mint láttuk, a brit Konzervatív Párttól sem állt távol. A két kormánypárt korszakbeli politikai szerepét tekintve egy általános, közös vonás szembetűnő. Mindkét pártnak súlyos belpolitikai problémákkal kellett megküzdenie, mely mindkét esetben többé-kevésbé sikerült is. Nyilvánvalóan ezek a problémák más természetűek voltak Nagy-Britanniában és mások Magyarországon. Nagy-Britannia esetében a Konzervatív Párt 1920-as évekbeli történ ite egybeesett a — leendő legnagyobb rivális — Munkáspárt felemelkedésével. Ráadásul a belső gondokkal küzdő liberálisok, akiknek bukását nagyrészt szintén a Munkáspárt felemelkedése okozta, többször is bizonytalan alapokon álló szövetséget kötöttek a NJpnkáspárttal. Részben ez okozta a Konzervatív Párt 1923-as választási kudarcát is. Közös vonás az is, hogy a belpolitikai viszonyok valójában Nagy-Britanniában is csak 1922 végére tisztázódtak, amikor a Konzervatív Párt „disszidensei" a Charlton-klubbeli találkozójuk után úgy határoztak, hogy szakítanak a koalícióval és újra önálló útra viszik a Konzervatív Pártot. További párhuzam, hogy mindkét párt súlyos politikai hibákat is elkövetett, amikor a hatalomban volt. 1923. őszén Stanley Baldwin első kormánya belebukott a protekcionista gazdaságpolitikai elképzeléseibe (Tariff reform, protectionist measures), de a Bethlen-kormány is súlyos helyzetbe került az 1925-ös frankhamisítási botrány kapcsán. Mindkét pártnak belső viharokkal is meg kellett küzdenie. A Konzervatív Párton belül a független liberálisokkal (Independent Liberal Party) rokonszenvező képviselők okoztak komoly gondokat, továbbá a sokszor külön utakra tévedő sajtócézárok (Press Lords /Rothermere, Beaverbrook/). A munkanélküliség és a belpolitikai válság kezelését illetően súlyos összecsapások színtere volt a Konzervatív Párt, de a Birodalom ügyeit és az általános konzervatív értékrendet tekintve sohasem bomlott meg az összhang. A bethleni Egységes Pártban mindvégig jelen voltak a szélsőséges politikusok és időnként a demokratikus földosz-