Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
A BRIT KONZERVATÍV PÁRT AZ 1920-AS ÉVEKBEN 717 Végül meg kell említenünk, hogy noha az arisztokrácia számaránya és befolyása nagymértékben csökkent a pártban (27,1%-ról /1914/ 18,5%-ra /1939/), azok, akik „túlélték" a 20-as éveket, később fontos szerepet játszottak a modern parlamenti struktúra kialakításában és megszilárdításában, valamint az ország modernizálásában.3 6 A brit Konzervatív Párt politikai szerepe az 1920-as években 1918-tól 1929-ig Nagy-Britanniában öt általános választást tartottak, ezek közül négy esetben a Konzervatív Párt szerezte meg a legtöbb szavazatot, ami 1922-ben 14,3 millió szavazatból 5,5 milliót, 1923-ban 14,5 millióból 5,53 milliót, 1924-ben 16,6 millióból 8 milliót és 1929-ben 22,6 millióból 8,65 milliót jelentett.3 7 Az egyetlen kivétel az első, az 1918-as választás volt, a konzervatív képviselők ekkor a Lloyd George-féle koalíció jelöltjeként indultak, de a koalíció liberális jelöltjei szerezték meg a legtöbb szavazatot. A négy választási győzelem eredményeképpen 1922 októberében Bonar Law, 1923 májusában Stanley Baldwin (Bonar Law betegsége, majd halála miatt) és 1924 novemberében újra ő alakíthatott konzervatív kormányt, s ez utóbbi 1929. júniusáig maradt hivatalban.38 Ha azonban azt is tekintetbe vesszük, hogy Lloyd George második, 1919 januárjában alakított koalíciójában a konzervatívok voltak többségben és a két munkáspárti kormány (Ramsay MacDonald első és második kormánya) 1924-ben és 1929-ben is csak a liberális szavazatok segítségével jöhetett létre, akkor bátran megkockáztatható az a kijelentés, hogy a brit Konzervatív Párt az 1920-as években sikeresen szerepelt a választásokon. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a választói tábor kibővülésével — 1919-ben a 21 év fölötti népesség 78%-a (21,7 millió fő) volt választó és 1929-re ez az arány 90%-a (28,8 millió fő), emelkedett — párhuzamosan a párt folyamatosan tudta növelni szavazatait (5,5 millióról 8,6 millióra), akkor nyilvánvaló a Konzervatív Párt korszakbeli növekvő tömegbefolyása.39 Feltehető tehát a kérdés: mik voltak a brit Konzervatív Párt korszakbeli népszerűségének összetevői? Ennek vizsgálata nem más, mint a párt politikai szerepének a vizsgálata, s ebben a tekintetben elemezni kell a párt viszonyulását a Lloyd George-féle koalícióhoz, az Általános Sztrájkhoz és az 1929-es második munkáspárti kormányhoz. Tanulságos röviden áttekinteni a párt korszakbeli ideológiáját és figyelembe kell venni a párt propaganda és közéleti tevékenységét, amely ekkor elsősorban a nők és a munkásság megnyerésére irányult. A párt 1920-as évekbeli történetének teljes körű elemzése túlmutatna e tanulmány keretein, így a fentebb említett szempontokat elsősorban a tanulmány elején felvetett kérdésekhez kapcsolva vizsgáljuk. Az angolszász történettudomány az első világháború utáni brit belpolitikai élet újjászervezésének két időbeni fázisát különbözteti meg; az 1916-tól 1924-ig tartó időszakot, amelyre a Liberális Párt hanyatlása és a Munkáspárt gyors felemelkedése volt jellemző, majd az ezt követő, 1929-től 1931-ig tartó időszakot, amikor végérvényesen kialakult és megszilárdult az új típusú kétpártrendszer (Konzervatív Párt — Munkáspárt).4 0 A háború végét a Konzervatív Párt a Lloyd George-féle kormánykoalíció támogatójaként érte meg és azonnal felvetődött a kérdés, hogyan tovább? Bonar Law,
