Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
Barta Róbert A BRIT KONZERVATÍV PÁRT AZ 1920-AS ÉVEKBEN A brit Konzervatív Párt két világháború közti történetével az angolszász történetírás behatóan foglalkozott, bár a korszak bizonyos kérdéseit csak a legfrissebb kutatások érintették.1 A hazai történetírás — elsősorban a kutatási nehézségek miatt — nem foglalkozott a kérdéssel, a magyar nyelven megjelent művek nagyrészt általánosan elemzik a korszak brit belpolitikáját, vagy a brit-magyar kapcsolatrendszer vizsgálatára szorítkoztak. E tanulmány témája a brit Konzervatív Párt az 1920-as években, s politikavagy párttörténet helyett az alábbi kérdéseket érinti: a brit Konzervatív Párt szervezeti felépítése és belső struktúrája, különös tekintettel arra, hogy a 19. századi pártkeretek, struktúrák hogyan alakultak át az első világháború után, hogyan vált a tipikusan viktoriánus Tory pártból modern tömegpárt. A párt különböző intézményeinek vizsgálata megvilágítja a párt belső működési mechanizmusait és hierarchiáját. A továbbiakban beszélni kell a párt 1920-as évekbeli társadalmi összetételéről, s ebből a szempontból a párt parlamenti képviselőinek összetétele a fontos, mert az 1920-as években a párt teljes tagságáról, azok társadalmi összetételéről a brit történetírás nem rendelkezik megbízható adatokkal. Az általános társadalmi összetétel áttekintése után a parlamenti képviselők vizsgálata nyilvánvalóvá teszi azt az tényt, hogy a brit Konzervatív Párt az első világháború után elsősorban a modern középosztály, az iparral, kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkozó felsőközép- és felsőbb rétegek pártjává vált. Ez a 19. századhoz képest jelentős változás, mert akkor Disraeli és Chamberlain pártja az arisztokrácia pártját jelentette. Elemezni kell a párt korszakbeli politikai szerepét elsősorban abból a szempontból, hogy hogyan, milyen módszerekkel vett részt a párt a belpolitikai életben, hogyan működött a választási propaganda, milyen volt a konzervatív ideológia az 1920-as években. Ez a kérdés különösen fontos annak tükrében, hogy az 1918-as választójogi törvény, majd az 1928-as törvény — ezek eredményeképpen több millió nő jutott választójoghoz — komoly kihívás elé állította a pártot, nem kevésbé a Munkáspárt megerősödése, amely a konzervatívokat arra késztette, hogy átértékeljék a munkássággal kapcsolatos politikájukat.
