Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
788 DOKUMENTUMOK 788 A Nemzetgyűlés külügyi bizottsága által kiküldött békeelőkészítő albizottság 2. ülése 1946. évi június hó 3-án Jelen vannak: Gyöngyösi János külügyminiszter, Bereezky Albert elnök, Bölöni György, Buchinger Manó, Kéthly Anna, Kovács Imre, Nagy Imre, Révai József, Saláta Kálmán és Sulyok Dezső bizottsági tagok, továbbá Újváry Dezső miniszteri megbízott. Az ülés kezdődik du. 5 óra 20 perckor. Elnök az albizottság ülését megnyitja. Révai József kérdést intéz a külügyminiszterhez, mit jelent a miniszterelnök tegnapi beszédében elhangzott következő mondat: „Olyan békét akarunk, amely ma sokat szenvedő magyar testvéreink nagy részét területükkel együtt visszaadja Magyarországnak." Hogy értette a miniszterelnök a „nagy részét" kifejezést? Gyöngyösi János külügyminiszter azt válaszolja, hogy nyilván a beszéd gyorsírói feljegyzéseiben vagy hírlapi közzétételében származott elírás. A miniszterelnök nem a „nagy részét", hanem „egy részét" kifejezést használta. Ezután kiosztatja a bizottság tagjai között a magyar kormánynak az erdélyi magyar kisebbségeket ért sérelmek tárgyában május 20-án a nagyhatalmakhoz intézett memorandumát.6 A memorandum ismertetése során utal Groza román miniszterelnök kijelentésére, mely szerint a románokra nézve kedvező párizsi döntés a román kisebbségi politika helyességének tudható be. A sérelmek, amelyek a magyarságot érik, főleg gazdasági természetűek. A román kormány gesztióit sokkal nehezebb kimutatni, mint a csehekét, mert itt a kisebbség-ellenes rendeletek végrehajtásában megnyilvánuló terrorról és kisebbség üldözésről van szó, ugyanakkor, amikor a kormány rendeletei és a hivatalos kormánypolitika látszólag nem magyarellenes. Buchinger Manó felvilágosítást kér a külügyminiszternek az előző ülésen elhangzott állításáról, mely szerint a két munkáspárt a trianoni status quo védelme mellett foglalt volna állást egy március eleji pártközi értekezleten. Kéthly Anna szerint ilyen állásfoglalás a szociáldemokrata párt részéről nem történt, erre határozottan emlékszik, hiszen ő is ott volt azon az értekezleten. Gyöngyösi János külügyminiszter: Ilyen hangok a sajtóban is megnyilatkoztak. Révai József: Legyen szíves a miniszter úr egy ilyen sajtóterméket mutatni. Gyöngyösi János külügyminiszter: Elég az Új Magyarország egyik cikkére hivatkoznom Szalai Sándor tollából. Idézhetem e cikk egyik mondatát: „Elsősorban a trianoni status quot kell megvédenünk." Ismét fenn kell tartanom azt az állításomat, hogy az előrehaladás legfőbb akadálya akkor az volt, hogy a konkrét békecélok tekintetében a pártok nem tudtak megegyezni. Révai József állítása szerint ez két teljesen különböző dolog. Más az, hogy a pártok a konkrét békecélokban nem tudtak megegyezni és ismét más az, hogy a megegyezés azért nem jött létre, mert két párt a trianoni status quo-hoz kötötte magát. Ezt az utóbbi vádat a kommunista párt nevében vissza kell utasítani. A dolgok röviden a következők szerint folytak le: volt egy pártközi értekezlet a külügyminisztériumban január 23-án a békeelőkészítés tárgyában. Ezen megjelen-
