Századok – 1993
Dokumentumok - Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusáról V–VI/761
780 DOKUMENTUMOK leírja, hogy XII. Pius pápa az б politikáját helyeselte. „Haláláig mellettem állt és meghiúsított minden mesterkedést, intrikát és cselvetést, amelynek akár a bolsevisták, akár a szolgálatukba fogadott »haladó« katolikusok voltak a kezdeményezői." (Id. m. 112. old.) A „haladó" katolikusok alatt Esztergomban a DNP értelmiségi csoportja — Barankovics, Eckhardt, Bálint Sándor, Rónay György, Mihelics Vid, a KALOT vezetői voltak elsősorban értendők, de ide sorolták a párton kívüli Szekfű Gyulát, Cava]Lier Józsefet, vagy a kisgazdapárti Katona Jenőt, Balogh Istvánt és másokat. 60 Barankovics már idézett programbeszédéről van szó, amelyet a párt választási engedélyezését közvetlenül követően tartott. 61 A DNP főtitkára reálisan látta, hogy a külpolitikai magatartás tekintetében a többpártrendszerű demokráciában konszenzust kell teremteni. 62 Friedrich István a Keresztény Nemzeti Párt, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja vezéreként 1919. augusztus 6-tól november 24-ig miniszterelnök. Haller István keresztényszocialista politikus 1919. augusztus 15. - szeptember 24. propagandaminiszter, ezt követően 1920. december 16-ig kultuszminiszter. Lásd Gergely Jenő. A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Id. m. 63 A „keresztény kurzus" alatt már a kortársak is az 1919-1921 közötti átmeneti korszakot értették, amikor a KNEP-kisgazdapárti koalíció formálisan messzemenő szociális programot hirdetett, de ez végül is a szocializmus, a demokrácia és a liberalizmus tagadásában merült ki. Termékei voltak a numerus clausus, a botbüntetés, az antiszemita tömegmozgalmak (fehérterror), de ugyanakkor az általános titkos választójog, a Nagyatádi-féle földreform is. 64 Giesswein Sándor prelátus, győri kanonok, több cikluson át országgyűlési, majd nemzetgyűlési képviselő, a hazai keresztényszocializmus demokratikus és szociális velleitású első számú vezetője volt. Politikai programja inkább a Liberális katolicizmushoz és a kereszténydemokráciához állt közel. 1919 után szakított a kurzuspolitikusokkal, és a szociáldmokrata-liberális pártszövetséghez csatlakozott. Lásd Gergely Jenő: Giesswein Sándor politikai pályaképéhez. MTA. II. oszt. Közleményei. 23. köt. (1974) 259-287. old. 65 Eszerint a memorandumot az aláírók levélként küldték meg az ordinariusoknak. 66 Valamennyi aláírás eredeti, saját kezűleg.
