Századok – 1993
Dokumentumok - Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusáról V–VI/761
DOKUMENTUMOK 773 III. A Néppárt és a forradalmi jellegű változás Azt a forradalmi jellegű változást, amely Magyarország életében a náci-nyilas uralom letörése nyomán bekövetkezett és amely még most sem tekinthető teljesen lezárt folyamatnak, mi az alapvető és befejezett tények figyelembevétele nélkül megítélni hajlandók nem vagyunk.4 4 Ilyen alapvető tények: a külpolitikában az a tény, hogy a Szovjetunió ma az európai kontinens legnagyobb hatalma, egyben történetünk során elsőízben közvetlen szomszédunk és sorsunk egyik igen jelentős külpolitikai tényezője lett, ugyanekkor a világ sorsát eldöntő nagyhatalmak egyike, miért is vele a modus vivendit45 keresni és megtalálni sarkalatos magyar feladat;4 6 — a belpolitikában pedig az a tény, hogy országunk gazdasági szerkezetében gyökeres változás történt, társadalmi szervezetünk és politikai életünk szintén gyökeres átalakulásban van, s ezért a hazánkban lezajlott, még be nem fejezett, forradalmi jellegű belső átalakulásnak értelmét, értékét és történelmi jelentőségét nem vagyunk hajlandók kizárólag, vagy elsősorban azokkal a hibákkal, bűnökkel és betegségekkel — legyenek bármily nagyok — mérni, amelyeknek szemrevételezésére a szenvedő társadalom természetesen elsősorban mutat hajlandóságot.47 Aki semmit sem tesz annak a látszatnak eloszlatására, jóllehet ez a látszat egyre erősödik, mintha nem helyeselné, hogy a magyarság a Szovjetunióval külpolitikai modus vivendit keressen és találjon — annak politikáját és politikai taktikáját nem helyeselhetjük, sőt a helyeslés látszatát is el kell hárítani magunktól. Érdemes itt felemlítenünk, hogy Őszentsége XII. Pius, ama sajtóhangok után, amelyek a Szovjetunió ellen intézett német támadó háború helyeslésével vádolták, az első adandó alkalommal személyesen és határozottan jelentette ki, hogy ő a Szovjet elleni háborút sohasem helyeselte, ellenben minden igazságtalan és támadó háborút elítélt.48 Őszentsége tehát egy, Róma és Moszkva viszonylatát érintő kérdésben gyors nyilatkozattal vágott elébe annak, hogy egy vád az igazság látszatába öltözködhessék s hogy egy felröppentett hír a hosszú cáfolatlanság miatt nehezen kiirtható hiedelemmé válhasson. Aki nem lép fel ama látszat, vagy ráfogás ellen, hogy a magyar demokrácia értelmét, értékét és történeti jelentőségét kizárólag vagy elsősorban a mai rendszer hibáival, bűneivel és betegségeivel méri, annak politikájával és politikai taktikájával magunkat azonosítani nem tudjuk, s ez azonosítás látszatát is el kívánjuk kerülni. Itt illő tisztelettel, de őszintén meg kell mondanunk, hogy a Hercegprímás Úr Őeminenciájának politikai taktikáját — éppen a fentebb említett látszatok miatt — nem tudjuk magunkévá tenni.4 9 Különösen erre az álláspontra kellett jutnunk, amikor láttuk Őeminenciájának a Kalot-tal (sic!) szemben elfoglalt álláspontját,5 0 s tapasztalnunk kellett a tendenciát mindazoknak az egyházi személyeknek a közéleti tevékenységből való kikapcsolására, akikről feltételezhető volt, hogy politikánk alapelveivel egyetérthetnek.51 A Kalot Közép-európa legjobb, legnagyobb katolikus agrár szervezete, a világegyházban általánosan ismert és a Szentszék által az Osservatore Romano és a Vatikáni Rádió útján többízben nagy elismerésben részesült mozgalom,52 Magyarországnak pedig legélőbb és legnagyobb katolikus társadalmi szervezete volt; katolikus elveiből semmit fel nem adott; a magyar demokrácia mai körülményei között kereste a modus vivendit, minthogy életbenmaradása és működése jelentős magyar és katolikus érdek; a Miot-ba való belépése53 nélkül létét nem biz-