Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
724 BARTA RÓBERT replés reményében, hanem hosszútávú politikai megfontolások miatt is. Természetesen kezdetben nem volt könnyű megítélni, milyen hatással jár a nők millióinak politikai emancipációja, ezt a bizonytalanságot jól érzékeltette a Glasgow Herald 1918-as cikke is: „Szavazni fognak a nők? Es hogyan fognak szavazni? Sok jelölt egész évi parlamenti fizetését odaadná, csakhogy választ kapjon a kérdésre. A női szavazó a választás bizonytalansági tényezője."64 /8 Stanley Baldwin kilenc évvel később már pontosan érzékeltette, hogy a párt miért kíván fokozott mértékben támaszkodni a nőkre: „Kik szenvednek a legtöbbet sztrájk idején? Mindig a nők! És kik fognak a legtöbbet szenvedni, hogyha a bolsevik propaganda maga alá gyűri ezt az országot? Mindig a nők! Ez az oka annak, hogy propagandánk most miért fordul feléjük olyan nagymértékben és határozottan, mint ezelőtt még soha."64 ^ A brit Konzervatív Párt két világháború közti, a női szavazótáborral foglalkozó, politikájának átfogó elemzése az angolszász történetírás nagy hiányossága, bár a közeljövőben több mű is megjelenik e tárgykörben.6 5 A párt 1923 és 1930 között külön folyóiratot indított a nők számára (Home and Politics) és a kezdeti példányszám (havi 40 ezer) 1929-re 200 ezerre nőtt. 1928 augusztusában — nyilvánvalóan a 21 éven felüli nők választójogát kimondó Equal Franchise Act hatására — a Home and Politics rövid történeteket kezdett közölni, melyeknek főszereplője a középkorú, megfontolt bejárónő Mrs. Maggs és naiv, ingatag de jószándékú munkatársa, a fiatal Betty. Mindennapos tevékenységük — a takarítás — kimeríthetetlen kincsestárát nyújtotta a politikai párhuzamoknak és metaforáknak. Az őszi nagytakarítás (ipari munkásság helyzete) könnyebben megoldható összefogással, változékony időben ruhát kint szárítani olyan, mintha a liberálisokra szavaznánk, a szabadkereskedelem hívének lenni annyit tesz, mint megengedni az idegeneknek, hogy virágot lopjanak a kertünkből.66 A párbeszédek nem nélkülözték a megfelelő iróniát sem, Betty például semmit sem tud a szocialistákról: „Nos, ez elég viccesnek tűnik... de én még sohasem hallottam felőlük. Kik ők? Hallottam már konzervatívokról, munkáspártiakról, liberálisokról, de ezek másfajta emberek..."67 Mrs. Maggs az ideális konzervatív nő, a közjó élharcosa, a család és a tradicionális értékek védelmezője, míg Betty a fiatal nőkre jellemző bizonytalanságot és hiszékenységet, valamint a természetes igazságérzetet képviseli. A párt propagandája szerint a konzervatív nő feladata: megvédeni Betty-t, elsősorban önmagától és kiábrándítani a veszélyes illúziókból. A sorozatnak nagy sikere volt, ami a példányszám emelkedésével és azzal is mérhető, hogy sem a Munkáspárt, sem a liberálisok nem tudtak hasonló módszert alkalmazni. A párt — a nők felé irányuló — propagandájában — négy szempontot kívánt különösen hangsúlyozni: a felelősségtudattal rendelkező és antiszocialista nő alakját, valamint a „gondoskodó kapitalizmust" (caring capitalism) és az imperializmust, ami ebben az esetben a Brit Birodalom egységének, pozitív, haladó jellegének hirdetését jelentette. Ezeket már csak azért is érdemes megvizsgálnunk, mert a párt ugyanezeket a szempontokat érvényesítette a munkásságnak szánt propagandájában is. A konzervatív propaganda úgy aposztrofálta a nőt, mint a család összetartó erejét, a szülői felelősség megtestesítőjét, a családi költségvetés irányítóját és mint
