Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
722 BARTA RÓBERT rint az állam legfőbb felelőssége a szociális egyensúly és a jólét fenntartásában rejlik.5 4 A konzervatív ideológia szerint minden egyén valójában csak az Isten előtt egyenlő, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy egyenlő jogokat nem élvezhet a törvény előtt, vagy nem állhat jogában jólétre törekedni, de azt igenis kizárja, hogy egy olyan ideológiát kövessen, amely az egyének egyenlőségére épít. Az 1920-as években ehhez még az az elv is társult, hogy a konzervatívok nem kívánják osztályokra tagolni a társadalmat, hiszen az angol nemzet nem „osztálynemzet" (class nation), s ez nyilvánvalóan a munkásság megnyerésére irányult, illetve arra, hogy brit hazafiságuk és lojalitásuk hangsúlyozásával „leválasszák" a munkásságot a szakszervezeti mozgalomról. A konzervativizmus központi célja mindig is az volt, hogy a brit társadalom koherens erőit mozgósítsa és erősítse, természetesen a konzervatív célok érdekében. A konzervatív gondolkodás további két tartópillére a vallásosság erőteljes (helyenként túlságos) hangsúlyozása és a magántulajdon tisztelete volt. A konzervatív értékrendet jól tükrözi Lord Halisham megállapítása: „A konzervatívok nem hiszik azt, hogy a politikai küzdelem a legfontosabb dolog az életben. Ebben a tekintetben különböznek a kommunistáktól, szocialistáktól, náciktól, fasisztáktól, szocialista uzsorásoktól és a brit Munkáspárt legnagyobb részétől. Egy részük jobban kedveli a rókavadászatot, ami a legbölcsebb vallás." Ezeket az eszméket a hétköznapi politikában a pártpropaganda közvetítette, amely nyilvánvalóan egyszerűbb, népszerűsítőbb formában hirdette a konzervatív politikát. A pártpropaganda korszakbeli leghatékonyabb eszköze természetesen a sajtó volt. Az 1920-as évek konzervatív beállítottságú napilapjai közül a fontosabbak a Morning Post, Daily Express, Evening Standard, Pall Mall Gazette (W. W. Astor), Globe (Max Aitken) voltak, a londoniakon kívül pedig a Manchestt r Dispatch és a Manchester Courier.55 Korszakunkban a konzervatív pártvezetés elsősorban a Berry család sajtóhálózatát használta fel a propaganda terjesztésére, mert nemigen bíztak Beaverbrook és főleg Rothermere „párthűségében", bár ez utóbbi kezében volt az időszak legnagyobb példányszámú napilapja (Daily Mail — 1921-ben 1,5 millió példány, 1930-ban 1,8 millió).56 Az 1920-as években a leginkább konzervatívnak számító sajtóorgánum a Morning Post volt, aminek kiadója, H. A. Gvynne Stanley Baldwin bizalmasának számított. A nagypéldányszámú londoni napilapok azonban ugyanolyan súlyos pénzügyi gondokkal küszködtek, mint a vidéki újságok, s így a CCO országos szinten mintegy 230 — a párt irányvonalához közel álló — újságot anyagilag is támogatott.57 Az évtized közepére a Morning Post gyakorlatilag konzervatív pártirányítás alá került, Sir Percy Bates (Duke of Northumberland) vezetésével, aki mellesleg még a Cunard szállítási vállalat elnöke is volt, de közvetlen pártirányítás alá tartozó lapnak számított a kisebb példányszámú Westminster Gazette is. Ezeken túl azonban, a legnagyobb példányszámú lapok a későbbiekben viszonylag függetleníteni tudták magukat a pártoktól. A másik fontos, új elem a korszak sajtójában a „depolitizált" újságírás megjelenése volt. Ennek első jele a 20-as évek végétől megjelenő Cinema В. В. С., amely szórakoztató lapként nagy példányszámot ért el.58 A konzervatív pártpropaganda korszakbeli eszköztárába tartoztak még a párt által publikált plakátok, brosúrák, vitairatok, tájékoztató irodalom is. Ezeket általá-
