Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
712 BARTA RÓBERT míg a városi szervezeteket többnyire az üzletemberek, vállalkozók vezették. A helyi pártszervezetek csak egyetlen területen nem élveztek önállóságot és ez a parlamenti képviselőjelöltek kiválasztása volt. Ezt a tevékenységet a CCO (vagyis a pártvezetés) mindvégig a saját kezében tartotta. További fontos, új jelenség volt a pártszervezetek életében az ún. embourgeoisement („polgárosodás") folyamata, mely a korszak általános jelensége volt és a Konzervatív Párt társadalmi összetételének elemzése kapcsán bővebben is szóba kerül. A helyi szervezetek és az országos pártvezetés (ill. a CCO) közötti közvetítő szerepet az ún. Provinciai Divison Council-ok („Tartományi, Kerületi Tanács") játszották, melyeknek további szerepe az volt, hogy fórumot biztosított a helyi politikusok számára, így azok országos ismertségre tehettek szert, ami folyamatos és pozitív belső mobilizációt eredményezett a párton belül. A hatékony pártpropaganda és a választásokon való sikeres szereplés, valamint a konzervatív párti parlamenti képviselők tudományos-tanácsadó háttérintézményének kialakítása céljából a párt az évtized végén (1929-ben) létrehozta a Conservative Research Department-t (Konzervatív Kutatási Részleg — a továbbiakban: CRD). Feladata az volt, hogy tanácsokkal lássa el a párt vezetőit és parlamenti képviselőit, hosszú távú prognózisokat készítsen különféle politikai kérdésekről, felkészítse a konzervatív politikusokat közszereplésre, parlamenti vitákra és nem utolsósorban elkészítse és terjessze a párt propagandaanyagait.16 A CRD a két világháború között szerény méretű szervezet volt, nem több mint öt főállású, fizetett alkalmazottal, de nagyon intenzív és kiterjedt munkát végzett elsősorban a belpolitikai és a brit birodalmi kérdések terén. A CRD napjainkban is működik, most elsősorban a Konzervatív Párt és az azzal kapcsolatos propaganda, tudományos és kutatási tevékenységeket koordinálja.1 7 Végül föltehető a kérdés, hogy a párt szervezeteit miből és hogyan finanszírozták. A párt vezetői és pénzügyi szakemberei a korszakban a legnagyobb titoktartással kezelték a pénzügyeket. Davidson visszaemlékezéséből annyi tudható meg, hogy a párt 1923 és 1927 között nagyrészt a korábban felhalmozott tőkéjéből élt, melyet még a háború előtti nagymértékű „rang- és címárusításokból" (selling honours) szerzett.18 A párt 1920-as évekbeli pénzügyeiről annyit mondhatunk, hogy a legnagyobb bevételt a gazdag támogatók (elsősorban az üzleti életből) magánadományai jelentették, ezeket többnyire a pártvezér és a pártelnök személyesen, saját súlyát és kapcsolatait latba vetve szerezte. Davidson, mint pártelnök, 1928-től 1930-ig több mint egymillió fonttal gyarapította ilyen módon a pártkincstárat.19 A háború után a helyi pártszervezetek kiadásai is megnövekedtek, évente egy átlagos helyi pártszervezet nyolcszáz fontot költött el, ami a háború előtti évi kiadások háromszorosát jelentette. Ennek ellenére a helyi pártszervezetek 1/3-a pénzügyi szempontból önállóvá vált.2 0 A brit Konzervatív Párt társadalmi összetétele az 1920-as években A brit Konzervatív Párt társadalmi összetétele az első világháború után jelentős mértékben átalakult.2 1 Ennek vizsgálata előtt azonban szükséges egy rövid áttekintés a párt 19. századi társadalmi összetételét figyelembe Véve, mert ennek tükrében plasztikusabbá válnak a későbbi változások.
