Századok – 1993
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Fritz Valjavec és a magyarországi németség (1935–1944) V–VI/601
642 TILKOVSZKY LÓRÁNT Ha az eredeti disszertáció korabeli felhangjaitól eltekintünk, annál is inkább, mert az 1960-as kiadásban már nem szerepelnek, a szerzőnek éppen azt az „objektivista aprómunkáját" értékelhetjük leginkább, amellyel a hagyaték aprólékos felhasználásával összeállította a bemutatott Bleyer-képet, s amelyet a magyarországi német népcsoport-vezetőség végső állásfoglalása nem talált elfogadható módszernek. A Bleyer-hagyaték megsemmisülése Budapest ostromakor,246 (amit ugyan némelyek megkérdőjeleznek, de tény, hogy nyoma veszett),24 7 — egyedülállóvá teszik azt, amit belőle Schwind munkája az utókornak átmentett. Továbbra is fennmarad azonban a kérdés: lehet-e egy Bleyer-életrajzot egyedül a Bleyer-hagyatékra alapozni? Ezt — mint láttuk — Brandsch, Huss, Gündisch is szóvá tették, s a Bleyerrel szemben Schwindnél kritikusabb Valjavec törekedett is a hagyaték egyoldalúságait más anyagok bevonásával ellensúlyozni a maga tervezett — el nem készült — munkájában, de Schwind-et meghagyta a Bleyer-hagyaték egyedüli forrásbázisán, amelyhez másoktól kapott anyagok és információk — könyvének jegyzetei tanúsága szerint — egészen minimális mértékben járultak csak hozzá. Azonban korántsem a magyarországi németségen belüli más irányzatokhoz való viszony szélesebb forrásbázison való bemutatása és differenciáltabb értékelése iránt támadhat elsősorban hiányérzet, hanem egyfelől a magyar politikához, másfelől a német-birodalmi politikához való viszonya kérdésében, amelyről a kötet és zárszava az idevágó legfontosabb források ismerete — vagy legalábbis felhasználása — nélkül, a problémák feltárása és dokumentálása nélkül, megszépítőleg szól. Elképzelhetetlen, hogy a Bleyer-hagyatékban ne lehettek volna meg a magyar kormányhoz intézett beadványok, az azzal folytatott tárgyalások dokumentumai, amelyek a magyar levéltárakból ismeretesek, legfeljebb arról lehetett talán szó, hogy ezek az iratok magyar nyelvűek lévén, a magyarul tudó Valjavec megköszönt segítsége kevés lehetett ahhoz, hogy a nyelvet nem ismerő Schwind azokat kellően használhassa. Elképzelhetetlen továbbá, hogy a németországi levéltárakból ismert, a németbirodalmi kormányhoz intézett titkos Bleyer-memorandumok, feljegyzések fogalmazványai, ill. másodpéldányai, amelyek tanulmányozása nem jelenthetett nyelvi nehézséget Schwind számára, ne lettek volna meg Bleyer irathagyatékában, hacsak — rendkívül kényes bizalmas természetükre való tekintettel — Bleyer nem kezelte ezeket eleve külön, vagy a nem ok nélkül aggályoskodó család el nem dugta Schwind és Valjavec elől, akik váltig állították, hogy ők a hagyatékot a maga egészében használták, mégpedig a család rendkívül előzékeny segítségével. Akármint is van, a Bleyer-hagyaték megsemmisülése (vagy esetleges lappangása) ellenére a magyar és német levéltárak ma már hozzáférhető anyagaiból előkerült Bleyer-dokumentumok24 8 lényegesen komplikáltabbá s így sokban meghaladottá is teszik a Schwind-féle Bleyer-életrajzot, és azt a több rendbeli megemlékezést is Bleyerről, amelyek inkább indulnak ki egy sokat vádolt és sokat szenvedett népcsoport lehetőleg makulátlan hőst kereső, öntudat- és önbecsülés-visszaszerző törekvéséből, ha ugyan nem az egykori népinémet kamerádok saját — azóta némileg retusált — Bleyer-képük terjesztésének igényéből. Valjavec egy tudományos Bleyer-életrajz megjelentetéséért küzdött,24 9 korának szemléleti és forrásbeli korlátai között. Ma már egy ilyen tudományos életrajznak mindkét szempontból lényegesen jobbak a feltételei. Egy alapvető hibát azonban el kellene kerülni. Valjavec és Schwind fára-
