Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

KOSSUTH ÉS GÖRGEY 1848 ÓSZÉN 61 Kossuth ekkor tájékoztatta Görgeyt, hogy a Honvédelmi Bizottmány gyanakvással viseltetik Mógával és közvetlen környezetével szemben. Ugyanakkor Csány László, a fősereg kormánybiztosa visszautasítja a gyanút. A Bizottmány tagjai attól tartanak, hogy Móga Csányt is félrevezeti, ezért „más megbízható és hozzáértő ember közvetlen tapasztalatára és ítéletére" volnának kíváncsiak. Erre a titkos megbízatásra Görgeyt találták alkalmasnak, akinek Móga főhadiszállására kell utaznia, ki kell puhatolnia annak szellemét és megakadályozni az esetleges árulást. Görgey — megfeledkezve korábbi kritikáiról — azt úja, hogy nem annyire szándékos árulásra, mint inkább „a belátás és elszántság hiányára" gyanakodott. Ugyanakkor nem zárta ki az árulás lehetőségét sem, s elvállalta a megbízatást. De azt kérte, hogy ne csak az esetleges árulást leplezhesse le, hanem joga legyen azt meghiúsítani „minden áron". Ezt a módosítást — folytatódik az emlékezés — a Honvédelmi Bizottmány is helybenhagyta, és „kis híja volt, hogy azonnal újra elő nem léptettek, ezúttal honvéd tábornokká". Kossuth legalábbis — mondja Görgey — kész volta arra, hogy a tábornoki oklevelet mindjárt kiállíttatja és átadja neki, hogy szükség esetén más es. kir. tábornokokat is mellőzve, átvehesse a hadsereg főparancsnokságát. A megbeszélés lényege valóban így hangozhatott. Az emlélezó azonban elhallgatja, hogy jelen volt Madarász László is, aki október 11-i kelettel azonnal meg is fogalmazta a tábornoki kinevezést. Indoklása így hangzik: „Tekintetbe véve Önnek a Haza eránt tettleg bebizonyított hűségét, a harcmezőn kitüntetett vitézségét, hadvezetésre megkívántató ügyességét..." A tábornoki kinevezést Görgey nagy valószínűséggel látta, de tényleg nem kapta azt kézhez. Kossuth ezt később küldte meg a főseregnél tartózkodó Pázmándy Dénesnek, aki október 11-én már nem volt a fővárosban. Ezt az okmányt Görgey legális tábornoki kinevezése után megkaphatta, mert csak így maradhatott meg — erősen rongált állapotban — a családi levéltárban.4

2 A megbízatás kapcsán elmondhatjuk, hogy a jelek szerint a Honvédelmi Bizottmány — Kossuth tudtával vagy anélkül — Perczel Mórt kívánta az osztrák határon álló magyar fősereghez küldeni. Móga azonban nem azért különítette ki október 2-án és választotta le a Jellasicsot üldöző seregről Perczeit, hogy most ismét visszafogadja. Ez viszont azt bizonyítja, hogy nem méltányolható Görgey Istvánnak kései emlékezése, amely szerint bátyja megbízatásában Perczel Mór nem titkolt fővezéri ambícióinak és Kossuth ettől való félelmének volt szerepe. Úgy tűnik, hogy ha valami szerepe volt Perczelnek abban, hogy Görgey kapta a bizalmi feladatot, az korábbi magatartására, mindenekelőtt szeptember 28-án, a sukorói haditanácson tanúsított viselkedésére vezethető vissza. (Talán Csány László sem tartotta kívánatosnak Perczel jelenlétét, s a Honvédelmi Bizottmánytól értesülve a tervekről informálta Mógát, aki megelőzte a Bizottmány intézkedését.) Az azonban kétségtelen, hogy Kossuth feltétlenül megbízott Görgeyben, ami az elmondottak alapján érthető. Mint Mészáros Lázár fogalmazta: „Görgeyt egy győzelemben részvétele s egy rögtönítélő eljárása az úgynevezett áruló ellen nagyon identifikálta a forradalommal." Maga Görgey is ehhez hasonlóan, bár némileg árnyaltabban fogalmazza meg a vele szemben táplált bizalmat, s nem is csodálkozik azon.43 Az emlékiratok az eseményeket mindig egy meghatározott szemszögből mutatják, s mivel szándékuk többnyire az önigazolás, érthetően elhallgatnak — ha ugyan meg nem másítanak — dolgokat. így nem csodálkozatunk azon, hogy a Kossuthtal