Századok – 1993
Történeti irodalom - Sipos Péter: Die Sozialdemokratische Partei Ungarns und die Gewerkschaften. 1890–1944 (Ism.: Jemnitz János) III–IV/537
TÖRTÉNETI IRODALOM 537 Deákhoz intézett keltezetlen üdvözlőbeszédet illeti (43-44. 1.), elképesztően dagályos stílusa miatt valószínűtlen, hogy azt Erdélyi János írta volna. Sándor Pál levélválogatása eredményes feltárómunkát hitelesít. Jóvoltából közelebb kerülünk Deák Ferenchez a politikai gondolkodóhoz, a közéleti szereplőhöz és a magánemberhez egyaránt. Urbán Aladár SIPOS PÉTER DIE SOZIALDEMOKRATISCHE PARTEI UNGARNS UND DIE GEWERKSCHAFTEN. 1890-1944 Akadémiai Kiadó Budapest, 1991. 150 1. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A SZAKSZERVEZETEK 1890-1944 Úgy vélem, a modern magyar politika- és társadalomtörténet szempontjából Sipos Péter három nagy fontosságú területet dolgoz fel hosszú, félszázados, mindenesetre legalább két nagy történeti korszakban: a szociáldemokrata pártét, a szakszervezetekét, s a két szervezet, mozgalom kölcsönhatását, illetve azokat a sajátos szervezetekét, amelyek éppen a kettő közötti hiányterületen, a magyar sajátos „jogtalansági" viszonyok folytán alakultak ki. Vagyis a feladat, a kihívás nem volt kicsi — s mindezt a szerzőnek úgy kellett megválaszolnia, hogy a magyar történeti folyamatokat ezúttal kifelé fordulva a külföldi olvasóközönség számára foglalja össze. Sipos Péter ezt az összefoglaló, szintetizáló írását természetesen némi történeti bevezetővel nyitja meg, áttekintést ad az 1870-es évek politikai és szakmai szervezkedéseiről (érzékelteti, hogy ezek sok esetben egybe is estek), beszámol a már meginduló szervezett sztrájkharcokról, a szervezkedések jogi feltételeiről — majd minden eredmény úgyszólván „földbetaposásáról" az 1872. évi „hűtlenségi per" nyomán. Vagyis ebben az induló fázisban a politikai/jogi feltételek igazán nem kényeztették el az induló munkásmozgalmat — sa szerző maga is hangsúlyozza, hogy e korszakban még csak kislétszámú, gyenge szervezetek jöttek létre. Az újabb fordulat, ami a valóságból is, a hajdani történeti irodalomból is jól ismert — s ezzel Sipos Péter is egyetért (a forrásokat, szerzőket meg is szólaltatja) 1889/1890-ben következett be, amikor a belső megerősödés egybeesett a „külső lökéssel", a II. Internacionálé megalakulásával, az osztrák párt és személyesen Victor Adler közvetlen segélynyújtásával. A kötet azt is jól érzékelteti, hogy e korban az első erős munkásszervezetek jobbára a kisipari munkásság körében (cipészek, asztalosok, szabók) eresztettek gyökeret — és a két kivételezett nagy szakma a nyomdászoké és a vasmunkásoké volt. Sipos Péter e kötetben nagyobb teret biztosít annak, hogy a nem-magyar olvasókkal megértesse azokat a jogi nehézségeket, amelyekbe a magyar munkásság beleütközött. Hiszen jól ismert, hogy a magyar munkásmozgalom a nagy német/osztrák szervezkedési minta szerint indult el útjára, de míg ott többé-kevésbé magától értetődő volt, hogy egy szakszervezeti tag egyúttal párttag is lehessen, nálunk ennek különféle jogi akadályai voltak, (a szabályzatok elfogadása és a tényleges gyakorlatban) így születtek meg a „szabadszervezetek", hogy a bezárt nagykapu mellett megtalálják a kiskapukat. Az olvasó ismerheti, hogy miként jöttek létre az 1890-es években a nagy országos szakmai szövetségek, hogyan született meg 1898/1899-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa, ennek miként vált rendszeressé a munkája — a szervezkedési mindennapok mellett az országos szakszervezeti szövetségek igazi fellendülése miként következik be már e század első éveiben — azzal párhuzamosan, hogy a pártban ugyanekkor dolgozzák ki a párt új elméleti programját is. Újabb rövidebb fejlődési szakasz rajzolódott ki 1902-1905 között. Ekkor figyelhető meg a nőmunkások és ifjúmunkások szervezeteinek létrejötte, lapjaik megjelenése, s ugyanekkor jellegzetes a szakszervezetek tagságának látványos, hirtelen „megugrása". Az egyszerű és „graduális", úgyszólván „automatikus" fejlődéssel szemben ugyanekkor tapasztalható az életkörülmények romlása, s ugyanekkor válik jellemzővé a kormányszervek részéről egyfajta keményebb munkásellenes, munkásszervezet ellenes magatartás kíméletlenebbé válása.
