Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

50 URBÁN ALADÁR szót a Mógával való együttműködés szükségességéről. A levél viszont így indul: „Móga mindegyre retirál, Jellachich már Fehérváron van, nem tudjuk mi lesz ebből?" Majd a levél vége felé visszatér a kérdésre: „Mógában nagy bizodalmam soha sem volt, — de most már minden hitelem csökkenik. Ennyire nem hagytam volna [Jellasicsot] semmi esetre eléhaladni."2

2 Görgey mint Csepel-sziget parancsnoka első jelentését szeptember 26-án intézte Batthyányhoz. Eszerint csak a Szolnokról hozott 600 embere van, s egy üteg ágyúja. „Az ellenségnek nyoma sincs... A földnép hangulata jó." Szeptember 27-e mozgalmas nap volt, s ekkor három egymást követő jelentést intézett Batthyányhoz. A kora reggeli jelentésben Görgey arról tudósít, hogy két gőzössel és a szabolcsi zászlóaljjal Földvárra megy, mert az ellenség (ti. Roth) előcsapatának érkezését jelezték. Déli egy órakor az Argó gőzös fedélzetéről jelentette, hogy vaklárma volt az ellenség közeledésének híre, s valószínűleg hamis hír miatt kellett neki a Duna jobb partjáról a bal partra átkelnie. Majd így folytatja: „és — ki tudja — talán hamis hírek egyedül is az oka, a mi fő dunántúli armádiánknak szüntelen visszavonulásának". Lehet, hogy ekkor már kezében volt Szabó Imre levele, amelyben az kifakadt Mógára. De ha még nem, úgy az esti órákban már biztosan megkapta, amikor az Ercsibe megérkezett Görgey újabb levelet fogalmazott a miniszterelnöknek. Ez az írás ingerült hangnemű, s a katonai helyzet miatti felháborodásában olyan szókimondó, hogy ilyen szöveg egy fegyelmezett katona tolla alól csak rendkívüli helyzetben kerülhet ki. A levél indulása az aznap déli tudósításához kapcsolódik: „Azon kijelentésemben, melyben mai kirándulásomról Földvárra szólok, már kifejtettem nézeteimet, miszerint én az örökös hátrálást meg nem foghatom. Móga gyáva magaviseletével megfog hiúsítani minden törekvéseinket és közös vesztünk lesz a következése." (Kiemelés utólag.) Ezt követően — utalva arra, hogy a miniszterelnök „jelenleg dictatorkodik" — kemény szavakkal minősíti a horvát inváziós erőkkel szemb n álló magyar sereg vezéreit. „Mógát nem ösmerem — kezdődik a felsorolás —, d jelen magaviselete eleget mond ellene." Majd így folytatódik: „Telekit személyesen ösmerem és teljes meggyőződésem, hogy rosszabb vezér nincsen széles Magyarországon... Holtsche jó káplár: de tovább még legjobb akarata sem ér." Batthyány „diktátorkodására" (ti. kormány nélkül vitt ügyvezető elnökségére) tett utalás után logikusan következik a felszólítás: „Méltóságod megmentheti a hazát ha vezérnek olly egyént nevez ki, aki mer. Különben veszve vagyunk. - Én a dunáninneni népfelkelésnek parancsnokának [így] vagyok kinevezve. Iparkodni fogok ezen hivatalnak megfelelni." A szöveg nem hagy kétséget, hogy a tettre kész, forradalmi lendületű őrnagy tudná, hogy mit kell tennie. Ehhez mérten — derül ki a folytatásból — erői igen végesek. Csepel szigetén csak 600 embere van, mert a megérkezett szabolcsi zászlóaljat átadta a Hunyadicsapat vezérének. Ezek után joggal várja, hogy minden Pesten lévő katonaságot, legyen az sorezredi vagy nemzetőri, azonnal rendelkezésére bocsássanak. Hangvétele egészen utasító: „Várom továbbá, hogy Mógának meghagyni méltóztatik minister elnök Úr, hogy továbbá semmi szín alatt ne retiráljon, hanem előre nyomuljon." (Kiemelés az eredetiben.) Végül elvárja az erélyes őrnagy, hogy a miniszterelnök gondoskodik a gőzhajókhoz szükséges széntartalékról, s küld pénzt is, hogy ne legyen fennakadás...23